1917, Zürich. A könyvtárban összetalálkozott három emigráns: Vlagyimir Iljics Lenin, Tristan Tzara és James Joyce. Vagyis összetalálkozhatott volna, hiszen az első világháború idején valamennyien a semleges Svájcban találtak menedéket.

A helyszín, a személyek valósak, történelmileg hitelesek, a történet viszont Tom Stoppard játékos elméjének szüleménye.

Lenin, Tzara és Joyce egy időben, egy helyen – igazán színházi alaphelyzet. Stoppard megszerette az ötletet, elkezdett dolgozni a darabon, és Joyce életrajzát olvasgatva találkozott Henry Carr alakjával.

Carr, a zürichi brit konzulátus ifjú munkatársa volt abban az időben. James Joyce egy barátjával angol színtársulatot alapított, és a nyitóelőadásuk Oscar Wilde Bunbury című színdarabja volt, melynek főszerepét Carr játszotta. Joycék a profi színészeknek 30, az amatőröknek 10 frank honoráriumot fizetett – az utóbbiak közé tartozott Henry Carr is. Minthogy Carr főszerepet játszott, igazságtalannak találta a díjazást, főleg, hogy 150 frankot költött a saját jelmezére, és követelte, hogy Joyce fizesse ki neki a ruha árát. Joyce nemhogy nem fizetett, de még a Carrnak adott jegyek árát is be akarta hajtani. Később úgy vallott a bíróságon, hogy Carr csalással vádolta őt, és megfenyegette, hogy ledobja a lépcsőn. Joyce cserébe megpróbálta kirúgatni Carrt a konzulátusról – sikertelenül. Az ügy végül bíróság elé került. Joyce a pénzénél maradt, de elmarasztalták becsületsértés miatt. Végül a saját módján állt bosszút: az Ulyssesben Carrt trágár és részeges közlegényként ábrázolta.

Stoppardot megragadta Carr figurája, olyannyira, hogy végül ő lett a szarkasztikus hangvételű színmű központi alakja: a szenilissé vált idős Carr idézi fel fiatalkori kalandját Joyce-szal, Leninnel és Tzarával. Ahogyan történhetett volna egy Oscar Wilde vígjátékban. Ugyanis a történelmi alakok köré Stoppard Oscar Wilde Bunburyjét megidézve kanyarított történetet.

Wilde a Bunburyben parodisztikusan ábrázolja az angol arisztokráciát: a korabeli angol társasági élet képmutatásait, felszínességét mutatja be két szerelmespár történetén keresztül. Akárcsak Stoppard Bunbury-átirata, mely a paródia paródiája – vagyis travesztia, ahogy a művelt angol mondja. És miközben Stoppard a valóságot és fikciót komédiává sodorja össze, a fejünk felett lebeg a „mi lett volna, ha” egyszerre szórakoztató és nyugtalanító gondolata. Milyen kevésen múlik például, hogy kirobbant a nagy októberi szocilista forradalom…

A Radnóti Színház 2008-ban mutatta be a Bunburyt Valló Péter rendezésében. Tizenhárom évvel később pedig ugyancsak ő rendezi Tom Stoppard Bunbury-paródiáját.

Ármány és szerelem, angol szenvedélyesség és kozmopolita emigráció, osztályharc és irodalmi vetélkedés két részben.

Tom Stoppard engedélyét a United Agents LLP (London) és a Hofra Kft. közvetítette.

Helyszín: RADNÓTI TESLA LABOR | Kazinczy 21., II. emelet
az EMMI támogatásával

Bemutató: 2021. december 19.