Tom Stoppard
Travesztiák | munkacím
Bemutató:
december 19. vasárnap, 19:00
Fordította: Varró Dániel
Öreg HENRY CARR Bálint András
Fiatal Henry Carr Nagy Márk
TRISTAN TZARA Rusznák András
JAMES JOYCE Porogi Ádám
BENNETT, Carr inasa Gazsó György
GWENDOLEN, Carr húga Sodró Eliza
idős CECILY Martin Márta
NÁGYABognár Gyöngyvér

Dramaturg: Hárs Anna
Játéktér: Valló Péter
Jelmez: Szakács Györgyi
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Ari Zsófi

Rendező: VALLÓ PÉTER

1917, Zürich. A könyvtárban összetalálkozott három emigráns: Vlagyimir Iljics Lenin, Tristan Tzara és James Joyce. Vagyis összetalálkozhatott volna, hiszen az első világháború idején valamennyien a semleges Svájcban találtak menedéket.

A helyszín, a személyek valósak, történelmileg hitelesek, a történet viszont Tom Stoppard játékos elméjének szüleménye.

Lenin, Tzara és Joyce egy időben, egy helyen – igazán színházi alaphelyzet. Stoppard megszerette az ötletet, elkezdett dolgozni a darabon, és Joyce életrajzát olvasgatva találkozott Henry Carr alakjával.

Carr, a zürichi brit konzulátus ifjú munkatársa volt abban az időben. James Joyce egy barátjával angol színtársulatot alapított, és a nyitóelőadásuk Oscar Wilde Bunbury című színdarabja volt, melynek főszerepét Carr játszotta. Joycék a profi színészeknek 30, az amatőröknek 10 frank honoráriumot fizetett – az utóbbiak közé tartozott Henry Carr is. Minthogy Carr főszerepet játszott, igazságtalannak találta a díjazást, főleg, hogy 150 frankot költött a saját jelmezére, és követelte, hogy Joyce fizesse ki neki a ruha árát. Joyce nemhogy nem fizetett, de még a Carrnak adott jegyek árát is be akarta hajtani. Később úgy vallott a bíróságon, hogy Carr csalással vádolta őt, és megfenyegette, hogy ledobja a lépcsőn. Joyce cserébe megpróbálta kirúgatni Carrt a konzulátusról – sikertelenül. Az ügy végül bíróság elé került. Joyce a pénzénél maradt, de elmarasztalták becsületsértés miatt. Végül a saját módján állt bosszút: az Ulyssesben Carrt trágár és részeges közlegényként ábrázolta.

Stoppardot megragadta Carr figurája, olyannyira, hogy végül ő lett a szarkasztikus hangvételű színmű központi alakja: a szenilissé vált idős Carr idézi fel fiatalkori kalandját Joyce-szal, Leninnel és Tzarával. Ahogyan történhetett volna egy Oscar Wilde vígjátékban. Ugyanis a történelmi alakok köré Stoppard Oscar Wilde Bunburyjét megidézve kanyarított történetet.

Wilde a Bunburyben parodisztikusan ábrázolja az angol arisztokráciát: a korabeli angol társasági élet képmutatásait, felszínességét mutatja be két szerelmespár történetén keresztül. Akárcsak Stoppard Bunbury-átirata, mely a paródia paródiája – vagyis travesztia, ahogy a művelt angol mondja. És miközben Stoppard a valóságot és fikciót komédiává sodorja össze, a fejünk felett lebeg a „mi lett volna, ha” egyszerre szórakoztató és nyugtalanító gondolata. Milyen kevésen múlik például, hogy kirobbant a nagy októberi szocilista forradalom…

A Radnóti Színház 2008-ban mutatta be a Bunburyt Valló Péter rendezésében. Tizenhárom évvel később pedig ugyancsak ő rendezi Tom Stoppard Bunbury-paródiáját.

Ármány és szerelem, angol szenvedélyesség és kozmopolita emigráció, osztályharc és irodalmi vetélkedés két részben.

 

Tom Stoppard engedélyét a United Agents LLP (London) és a Hofra Kft. közvetítette.

Helyszín: RADNÓTI TESLA LABOR | Kazinczy 21., II. emelet
az EMMI támogatásával

Bemutató: 2021. december 19.

December 19.
19:00
vasárnap – bemutató