Az erdő védelme – Az erdőben megtisztulsz

Közelebb. Ez lett a Radnóti Színház idei hívószava. Segítségével újragondoljuk, miben vagyunk és mit akarunk; segít definiálni a jelent és azt a rövid távú jövőt, amit mi évadnak hívunk.” – Kováts Adél. A Radnóti Színház színészei ebben az évadban állást foglalnak számukra is fontos társadalmi kérdésekben. Céljuk, hogy ráirányítsák a figyelmet közügyeinkre, közelebb hozva, kinagyítva, felhangosítva azokat.

GAZSÓ GYÖRGY

Talán az egész dolog lényege túlmutat az erdővédelem kérdésén. Természetesen ezernyi szegmense van, én igazán az erdők fontosságát és kihagyhatatlan szerepének népszerűsítését propagálom. Víz nélkül nincs élet – mondják. Erdő nélkül sincs élet, mert oxigén nélkül sincs élet. Az erdő az élőlényeknek egy olyan életközössége, ami tökéletesen és tökéletes harmóniában működik. Az erdő akkor is a maga törvényei szerint él, ha az ember próbál beavatkozni. Egy ökoszisztéma, olyan rendszer, ahol az élőlények egymás mellett és egymásra épülve működnek, picit olyan, mint a társadalom, egymás nélkül nem megy. Think globally, act locally.

Tudomásul kell vennünk, hogy egy tökéletesen működő rendszer részei vagyunk, amit úgy hívnak, hogy család, munkahely, barátok, kerület, főváros, ország, Európa, Föld nevű bolygó, naprendszer, univerzum… .


Ez a rendszer meghatározott törvények szerint működik – bár nem tudjuk, hogy a Földünkön túli rendszerek pontosan hogyan is működnek, – de a felismert törvényszerűségeket, a világról gondolt nézeteinket mégis folyamatosan módosítanunk kell: a fény egyenes vonalban terjed, aztán azt tapasztaltuk, hogy a fekete lyukak mellett mégis elgörbül…

Gyerekkoromban lenyűgözött a szomszédos akácerdő, futni jártam oda. Ott figyeltem meg először az erdőt, hogy tavasszal, télen mások a hangok, a szagok és fények, de mások a fények reggel, délben vagy a lemenő nap laposan bekúszó sugarainál. Azt is mondhatnám, hogy komplett színházi előadás, amit jól működtet egy rendező. Nekem az erdő nyugalmat ad, gondolatokat, baráti közeget.

Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán végeztem. Én ott még a Heisenberg-Schrödinger atom-modellt tanultam, aztán ez utóbbi jött a kvantumelméletes macskájával, és most már a húr-elmélet is kezd módosulni. Nekünk dolgunk itt a földön van, még ha az univerzum számára teljesen érdektelen is, hogy mivel múlatjuk itt a múló időt. Ezért tartom fontosnak Karinthy zseniális gondolatát: “Ha az ember természeténél fogva / örökké élne és nem ötven vagy / hatvan évig, mint ameddig él, / akkor igen, akkor a legnagyobb  / érték amit elvehetnek tőle, az / élete volna, s a legnagyobb bűn / a gyilkolás – de így, mikor / mindnyájan előbb vagy utóbb / meghalunk, nagyobb bűnt követ el / az, aki az életem tartalmát / veszi el az, mint az, aki az életemet.

Fotósorozatunkat folytatjuk!

Fotók: Csoszó Gabriella