Az erdő védelme

AZ ERDŐBEN MEGTISZTULSZ  

Közelebb. Ez lett a Radnóti Színház idei hívószava. Segítségével újragondoljuk, miben vagyunk és mit akarunk; segít definiálni a jelent és azt a rövid távú jövőt, amit mi évadnak hívunk.” – Kováts Adél. A Radnóti Színház színészei ebben az évadban állást foglalnak számukra is fontos társadalmi kérdésekben. Céljuk, hogy ráirányítsák a figyelmet közügyeinkre, közelebb hozva, kinagyítva, felhangosítva azokat.

GAZSÓ GYÖRGY

Talán az egész dolog lényege túlmutat az erdővédelem kérdésén. Természetesen ezernyi szegmense van, én igazán az erdők fontosságát és kihagyhatatlan szerepének népszerűsítését propagálom. Víz nélkül nincs élet – mondják. Erdő nélkül sincs élet, mert oxigén nélkül sincs élet. Az erdő az élőlényeknek egy olyan életközössége, ami tökéletesen és tökéletes harmóniában működik. Az erdő akkor is a maga törvényei szerint él, ha az ember próbál beavatkozni. Egy ökoszisztéma, olyan rendszer, ahol az élőlények egymás mellett és egymásra épülve működnek, picit olyan, mint a társadalom, egymás nélkül nem megy. Think globally, act locally.

Tudomásul kell vennünk, hogy egy tökéletesen működő rendszer részei vagyunk, amit úgy hívnak, hogy család, munkahely, barátok, kerület, főváros, ország, Európa, Föld nevű bolygó, naprendszer, univerzum… .


Ez a rendszer meghatározott törvények szerint működik – bár nem tudjuk, hogy a Földünkön túli rendszerek pontosan hogyan is működnek, – de a felismert törvényszerűségeket, a világról gondolt nézeteinket mégis folyamatosan módosítanunk kell: a fény egyenes vonalban terjed, aztán azt tapasztaltuk, hogy a fekete lyukak mellett mégis elgörbül…

Gyerekkoromban lenyűgözött a szomszédos akácerdő, futni jártam oda. Ott figyeltem meg először az erdőt, hogy tavasszal, télen mások a hangok, a szagok és fények, de mások a fények reggel, délben vagy a lemenő nap laposan bekúszó sugarainál. Azt is mondhatnám, hogy komplett színházi előadás, amit jól működtet egy rendező. Nekem az erdő nyugalmat ad, gondolatokat, baráti közeget.

Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán végeztem. Én ott még a Heisenberg-Schrödinger atom-modellt tanultam, aztán ez utóbbi jött a kvantumelméletes macskájával, és most már a húr-elmélet is kezd módosulni. Nekünk dolgunk itt a földön van, még ha az univerzum számára teljesen érdektelen is, hogy mivel múlatjuk itt a múló időt. Ezért tartom fontosnak Karinthy zseniális gondolatát: “Ha az ember természeténél fogva / örökké élne és nem ötven vagy / hatvan évig, mint ameddig él, / akkor igen, akkor a legnagyobb  / érték amit elvehetnek tőle, az / élete volna, s a legnagyobb bűn / a gyilkolás – de így, mikor / mindnyájan előbb vagy utóbb / meghalunk, nagyobb bűnt követ el / az, aki az életem tartalmát / veszi el az, mint az, aki az életemet.

Már elfelejtettük, amit tanultunk általános iskolában. Hogy a növények a klorofillban a nap energiáját felhasználva a széndioxidot megkötik, és oxigént termelnek. Hogy mi is a gomba, hogy az őz nem kicsi szarvas vagy, hogy miért vágják le az erdőrészeket.
Magyarország gondos az erdeivel, ’45 után az ország erdősültsége 19%-os volt és most már 25% fölött járunk, ez egy tudatos gazdálkodás eredménye. Az erdősítés hosszútávon megtérülő munka. A klasszikus példa, hogy unoka születésére a nagyapa diófát ültet, ami 40-50 év múlva lesz „felnőtt” fa. Ez a felelősség kell, hogy áthassa a ma emberét, hogy mit hagy az utódaira.
Nekem a lassan növők, a tölgy- és a bükkerdők a kedvenceim, ezek az erdők katedrálisai. Ilyen szép erdőket a Bükkben lehet látni, meg a Zalai bükkösökben, ezek a 80-100-120 éves erdőink aljnövényzet nélküliek, zárt lombkoronával. Ahol kettő összeér, egy gótikus ívet formáznak.


Szóval olyasmi lenne a lényeg, hogy ne csak szeresd, ismerd is meg az erdőt. És akkor még jobban fogod szeretni, tisztelni ezt az életközösséget. És talán azt is, amiben élsz.
Mert tudatlanok vagyunk, nem vesszük tudomásul, hogy egy folyamat részei vagyunk, egy rendszer hasznos tagjai. Talán, ha 100 évet tudunk még eltölteni ezen a bolygón, ezt sem veszi komolyan az emberiség, nem hogy azt, hogy egy univerzum részei vagyunk. Egyszerűen nem tudunk nagyságrendben gondolkodni.


Javaslom hát, hogy a gyakorlatban maradjunk a földi közösségeken belül, és így figyeljünk egymásra. Meg a földgolyóra, amit örökségül kaptunk, és majd tovább is kell adnunk. Az idegsejtek varázslatos kommunikációját, a fény görbülését és a macska egyszerre lehetséges két állapotát pedig helyettünk is szemléljék a megzavarodásig tovább a csillagászok, asztro-fizikusok, meg a mikro-biológusok.

Fotók: Csoszó Gabriella