MODELLVÁLSÁG
“Amikor minden olyan sérülékeny, még könnyebben rostálódnak ki környezetünkből és figyelmünkből dolgok, ügyek, emberek, és sokszor épp a legsérülékenyebbek. Úgy érzem, nekünk, akik reflektorfényben állunk, lehetőségünk, és ezért felelősségünk is a valósághoz az éleslátást választani, és közelebb hozni, kinagyítani, felhangosítani ezeket: szeretnénk egy figyelemfelhívó fotókampánnyal is kiállni fontos ügyek mellett.” – Kováts Adél
 |
LÁSZLÓ ZSOLT László Zsolt vagyok. Öt gyermekem van. Az ötből négy még tanul. A kérdésem az: vajon ki fogja őket a jövőben tanítani? |
|
Illúzióim túlságosan nincsenek. Nem hiszem, hogy megvalósulhat egy olyan iskolarendszer, oktatási rendszer, olyan alaptanterv, amelynek részeként vagy segítségével a gyerekek ezt a 12 évet, amit iskolában töltenek, ne túlélni akarják, hanem jól érezni benne magukat. |
|
|
…ahogyan a tanárok próbálnak emberszámba vevődni önmaguk által vagy küzdenek azért, hogy tovább ne kelljen hátrálniuk emberségükben. Mert már úgy érzem, a falnál vannak, már nincs hova hátrálniuk. |
|
|
Olyan embereket aláznak meg, olyan embereket aláz meg a hatalom, akikre rábízzuk a gyermekeinket. Többet vannak velük, mint velünk. |
|
|
A tanítás is egy hivatás és megszállott emberek végzik. És a megszállott embereket elég nehéz eltéríteni az útról, az önmaguk által kijelölt útról. |
|
|
Az, ahogyan megint – mint az SzFE kapcsán – a diákok kiállnak a tanáraikért, számomra nagyon megható és üdvözlendő, és a szívem facsarodik meg értük. |
|
|
Befejezésül még egy mondat a jelenlegi helyzetre, amit Karsai tanár úr Cserhalmi Györgytől idéz a “befejezetlen” beszédében: „Ez egy rossz út rossz állomása, amely nem csak a jövőnkre hoz szégyent, hanem a múltunkra is, a jelent pedig elviselhetetlenné teszi.” |
|
Fotók: Csoszó Gabriella