A TERMÉSZET A TERMÉSZETEM VÉDELME
„Közelebb. Ez lett a Radnóti Színház idei hívószava. Segítségével újragondoljuk, miben vagyunk és mit akarunk; segít definiálni a jelent és azt a rövid távú jövőt, amit mi évadnak hívunk.” – Kováts Adél. A Radnóti Színház színészei ebben az évadban állást foglalnak számukra is fontos társadalmi kérdésekben. Céljuk, hogy ráirányítsák a figyelmet közügyeinkre, közelebb hozva, kinagyítva, felhangosítva azokat.
BÁLINT ANDRÁS
Adta magát a téma, hogy az én ügyem mi legyen: az idősek, a nyugdíjasok helyzete, a fizikai és a mentális egészség megőrzése. Ezzel a fotósorozattal két dolgot próbáltam összekapcsolni: a természet szeretetét, a természetbe vágyódást, ami a saját természetemmé vált.
Rettenetesen nehéz lehet egyik napról a másikra úgy nyugdíjba vonulni, hogy megszűnik a munkád, megszűnik az a rend, ami szerint addig éltél, úgy 40 évig. Ez azok számára is nagy változás, akik nem különösebben szerették a munkahelyüket. Akik tudatosan készülnek a nyugdíjas időszakra, unokáznak, alkalmi munkát vállalnak, a hobbijuknak élnek, azoknak ez az átmenet gördülékenyen megy vagy egyenesen felszabadító is lehet. Általánosságban azonban a nyugdíjas lét Magyarországon borzasztóan pocsék: anyagilag, egészségügyileg, az ellátó rendszerek tekintetében.
 |
 |
 |
Amikor 65 éves lettem, attól kezdve ingyen jártam a villamoson, az ellenőrök hitetlenkedtek, mindig azt mondták, hogy nem igaz. Eleinte jól esett, hogy elkérték a személyimet, később már csak jó egészséget kívántak. Ez lepereg rólam, nem zavar, mert nekem van dolgom. Még igazgató voltam, amikor nyugdíjba mentem, pontosabban elértem a nyugdíjkorhatárt, de kilenc évig még igazgató maradtam. Hat éve pedig már „csak” a társulat tagja vagyok. Azt hiszem, semmilyen szempontból nem vagyok tipikus nyugdíjas.
Mi kertes házban lakunk, ahol mindig akad tennivaló. A tevékenység szerintem nagyon fontos, nem csak fizikailag kell rendben tartanod a testedet, hanem mentálisan is; fontos, hogy hasznosnak érezd magad a társadalomban, a kisközösségedben. Ez a kulcsa annak, hogy jól idősödj. Szeretek járni az erdőben, használom a nordic walking botot, mert jó kardió. Minden reggel tornázom, minimum negyedórát. Egész életemben fontos szerepe volt a sportnak, bicikliztem, futottam az erdőben és most újból előtérbe került a bicikli szeretete.
 |
 |
Van bennem félelem, hogy már nem tudom megtanulni a szerepeimet, önállóestjeim szövegét, de örülök, mert még mindig jól megy. Persze sokkal több időt töltök szövegtanulással, mint fiatalkoromban. A figyelem a kulcs, az összpontosítás, a koncentrálás, ez vezet a mentális egészség megtartásához, meg hogy ne hagyd el magadat, ne legyél lusta, próbálj megérteni olyan összefüggéseket, amiket eddig nem tudtál. Én például a számítógéppel nem vagyok nagy barátságban, ahogyan az okos mobillal sem, de igyekszem nyitott maradni az új eszközökre. Mindig megkritizálom magamat, hogy ne törődjek bele, próbálkozzam, menni fog a magam módján.
Édesapám orvosprofesszor volt, hihetetlenül intelligens, művelt, szellemes – a legjobb testrésze a feje volt, az esze, ami csak az utolsó 2-3 évében kezdett el romlani (87 éves korában hunyt el). Hat nyelven beszélt, ez volt a mániája, minden reggel egy másik nyelven olvasott. Ha utazott, mindig átvette az adott ország nyelvét.
 |
 |
Szerintem a mentális egészség titka ez: hogy maradjunk nyitottak a világ dolgaira, figyeljünk jól a környezetünkre, halljuk meg a saját vágyainkat, egyáltalán legyenek vágyaink. Én mindig jól tudtam másokra figyelni, jól tudtam kérdezni (mondjuk igazgatóként ez egy nagyon fontos alaptulajdonság). Erről az odafordulásról, képességről nem akarok letenni.
39 éve vagyunk házasok Krisztával, ő szokta mondani, hogy Andris szépen öregszik. Az ember önző és hiú, a színész még inkább, az öregedő színész meg pláne, de ezt azért jó hallani. Dani fiam nagyon kritikus velem, és szerencsére én a kritikát meghallom. Van, hogy rajtakap azon, hogy már nem emlékszem, kinek mit meséltem, mit sztoriztam. Ilyenkor a humor, az önirónia sokat segít; fontos, hogy saját magamon is tudjak nevetni.
 |
 |
Az öregségemmel békés a viszonyom, járok orvosokhoz, figyelek magamra, karbantartom magamat. Ez is a dolgaim, kötelességeim közé tartozik. Az ember persze sajnálja, hogy bizonyos dolgokat nem tud megcsinálni, de ez rendjén is van, 80 évesen ne akarj olyat csinálni, amit már nem tudsz. Fő, hogy legyen dolgod, mindegy mi az. És nem szabad feladni, lustának lenni, majd akkor add fel, amikor szólnak fentről, hogy lejárt az idő.
Fotók: Csoszó Gabriella