A februári Heltai naplója című előadásunk után, Nyáry Krisztián volt a vendégünk. Jót beszélgettünk, és felvettük videóra, hogy ti is lássátok, halljátok a közönségtalálkozót. Rövid story-kivonatot olvashattok alább Nyáry mesélésében, – aki még nem látta, nézze meg a darabot Bálint András előadásában március 14-én és április 5-én!
Heltai Jenő 11 éves kora óta írt verseket és azóta folyamatosan szerelmes volt. Élete első 52 évében több tucat vagy inkább több száz nőbe, a következő 34 évben már csak egybe. Rendkívül fiatalon robbant be az irodalmi köztudatba, és mindjárt botrányt kavart verseivel. Ady és a nyugatosok előtt ő számított az első modern, nagyvárosi költőnek, akitől a polgári szülőknek tiltania illett romlatlan gyermekeiket. Ha száz évvel később született volna, rockegyütteseknek írt volna szövegeket. A fiatalok imádták: szerelemről, könnyed kapcsolatokról, sőt, egyéjszakás kalandokról írt szókimondó, frivol stílusban, tökéletes technikával. Szembe ment minden prüdériával, ő írta le irodalmunkban először a szeretkezés szót. A magánéletben bohém volt, de ha írni kellett – újságcikket, verset, színművet, bármit – fegyelmezett volt, mint egy szerzetes.
Esze ágában sem volt polgári életet élni. Egy ízben felkereste barátját, Kálnoki Izidor hírlapírót és bejelentette, hogy nála lakik majd Pál utcai kétszobás legénylakásában egy-két hétig. Tizenkét évig maradt. Éjszakázós legényéletük vonzó lehetett, mert Molnár Ferenc, aki egyszer betért hozzájuk, nyolc hónapot töltött velük, pedig neki még saját ágy sem jutott. Ha valamelyikük hölgyvendéget fogadott, a többiek az ő költségén házon kívül mulattak reggelig. Idősebb társuk, Bródy Sándor ekkor nevezte el Heltait Jánosnak, hogy valami komolyság is kötődjön hozzá. Barátai életük végéig így hívták.
Egy be nem gyógyuló csonttörésbe halt bele 86 évesen, hónapokig feküdt, (akkor is szivarral a szájában), de kedélyét nem veszítette el. Utolsó perceiben még írt egy búcsúversikét is a noteszába:
Itt az idő, most kell merészen
Az elmúlással szembenéznem
S valami elmés búcsúszót hörögve
A szememet lehunyom mindörökre.
…nem megy ki a fejemből, hogy még élt Arany János, amikor Heltai első műveit írta, s már befutott költő volt Pilinszky, amikor az utolsókat.