
„Öregkoromba kezdtem ezt a verset,
Ezerkilencszáznegyvennégybe volt,
Förtelmes év! Az ország haldokolt,
Jöttek reá vad, égető keservek.”
Így kezdi Heltai Jenő – eddig kiadatlan – ostromnaplóját, majd folytatja:
„Ezek a kusza följegyzések napról-napra íródtak lakásokban és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben.”
Heltai beszámol a hétköznapi borzalmakról, és bár megjárta a csillagos házakat és a Gestapo börtönét, mégis bájos humorral és öniróniával mesél, anekdotázik. Felidézi ifjúságát, a boldog békeidők Budapestjét, elhangzanak korabeli sanzonok és a János vitéz dalaiból is néhány (a zongoránál Darvas Ferenc).
Emlékezni kell és nem szabad felejteni, állapítja meg, bár „unokáink nem fogják ezt a kort megérteni”.
Bemutató: 2015. október 31. szombat
Utolsó előadás: 2018. március 8. csütörtök
Előadás vége: 20.30 (szünet nélkül)





Fotók: Dömölky Dániel, a fotók jogdíjasak
További fotók facebook oldalunkon.


- Vári György: Derűvel Budapest legsötétebb évében(nol.hu)
- Balogh Gyula: Elveszített Tündérország (nepszava.hu)
- Schiller Erzsébet:Heltai naplója (litera.hu)
- Heltai naplója – Bálint András estje a Radnótiban (szinhaz.hu)
- Juhász Anna:Nincs letagadni, titkolni valója – beszámoló a Heltai naplója 2017. január 22-i közönségtalálkozójáról (blans.hu)