MÉR – saját szövegek jegyzéke

A Magvető és Radnóti, azaz a MÉR programunkban idén egyetemistákkal dolgoztunk. A diákok egész évben a Magvető Kiadónál megjelent kortárs versekkel és novellákkal foglalkoztak a drámapedagógia eszközeinek segítségével, a kreatív írás módszerével pedig maguk is alkothatnak.

A saját szövegeket inspiráló kötetek Dragomán György: Rendszerújra, Kántor Péter: Valahol itt, Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok, Szabó T. Anna: Ár és Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról. A műhelyfolyamat végére egy felolvasóest született, a fiatalok saját írásaikat adták elő három alkalommal.

Emlékek fényei villantak fel, festmények szólaltak meg, szobrok keltek életre és fekete-fehér fényképek kaptak színt. Számozott mondatok rejtőztek a szövegekben, ohrwurm sorok visszhangoztak a fülekben és zene is szólt a sötétben. Ilyen volt a Magvető és Radnóti: Találkozások. Alábbiakban álljon itt egy szöveg Kocsis Alexától, akit Krusovszky Dénes 50. számozott mondata inspirált írásra.

“Egész gyerekkoromban templomba járattak a nagyszüleim. A templom falai tanítottak hallgatni és jónak lenni. Sosem kérdezték meg, hogy nekem mi a véleményem erről az istenesdiről, csak fogtak és vittek. Az embernek miért is lenne beleszólása Isten ügyeibe?

Minden vasárnap nagymamám megmérte, hány centit nőttem: így mérődött istentiszteletekben az életem…

Már felnőttem és a nagymamám halott. Istennel csak a sarki kisboltban futok össze néha, ha a kántor épp vesz Jézus véréből egy üveggel, de már nem járok templomba. Egyszerűen nem erre van szükségem. Nem akarok néma istenben hinni. Olyan istent akarok, aki nem itatja meg velem a vérét karácsonykor. Olyan istenben akarok hinni, aki nem csak lelkileg eteti meg az éhezőt, és legalább egy ejtőernyőt ad, mielőtt erre a törött világra dob. Olyan istent akarok, akinek a simogatása után nem marad véres az arcom. Abba a templomba szeretnék járni, ahol harangozás helyett mázsás acéloszlopokat borítanak egymásra és minden és mindenki él.

Egyelőre keresek; és minden telefonszámot felhívok, amit idegenek firkáltak utcai plakátokra, hátha egyszer a Mennyország válaszol.”

Csoportvezetők Durst Móni és Mlynarik Julcsi.

A fotókat Bárdos Bodza készítette