Színházunk októberben mutatta be a 3tél című darabot, amelynek szerzője, Tena Štivičić Skóciában élő horvát drámaíró. A mű egy zágrábi villában játszódik, amelynek egyik lakásában négy nemzedék asszonyainak-lányainak életét követhetjük három kimerevített idősíkban: 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben.
A január 27-i előadás után 20.30-tól az írónővel és a rendező, Alföldi Róberttel is találkozhat közönség. A beszélgetést Al Ghaui Hesna vezeti angol nyelven, de limitált számban biztosítunk tolmácsfülest, amit a beszélgetés előtt vehetnek át az előcsarnokban.
A szerzővel Csáki Judit készített interjút, amely teljes terjedelmében a revizoronline-on olvasható.
“Van még egy fontos vonulat a darabban: a nők emancipálódása, fejlődéstörténete. Ebben, furcsamód, a legidősebb figura, a ház eredeti lakója, az arisztokrata Karolina a leginkább szókimondó: ő hangsúlyozza, hogy a lányoknak tanulni kell, dönteni kell, a saját kezükbe fogni a saját életüket, uralni a vágyaikat, és megpróbálni beteljesíteni.
Igen, és ez szép fokozatosan, nemzedékről nemzedékre meg is történik. Ebben megint van némi önéletrajzi szál: a dédanyám cseléd volt, mondtam, és nem járt iskolába, alig volt hangja, aligha tudta megfelelően kifejezni magát, nemigen voltak szavai. De amikor magához tudta venni ismét a lányát, fontosnak tartotta, hogy Zágrábba vigye, és iskolába küldje. A nagyanyám már nemcsak az általános iskolát, hanem a gimnáziumot is elvégezte. Anyám és a nagynéném már egyetemre jártak, diplomát szereztek, egy olyan környezetből, ahol ez távolról sem volt mindennapos. Az én nemzedékemnél pedig egyenesen természetes volt: az alapképzést otthon végeztem, a mesterképzést itt, Londonban. És most két nyelven fejezem ki magam. És ez az egész az oktatásnak és tanulásnak köszönhető. A lányom pedig teljesen kétnyelvű, itt született Londonban, és teljesen más környezetben nő föl, mint én, mások lesznek a problémái is.”