Lezárult az év a Radnóti Ifjúsági Műhely MÉR csoportjánál is. A Megtanulni élni című felolvasóesten Kántor Péter verse mellett számos további, a Magvető Kiadónál megjelent kortárs szépirodalmi szöveg inspirálta a diákok írásait. Az esten ablakmonológok szólaltak meg, fortepán képek kaptak hangot és Szabad András fotográfiai szemléletét kölcsönző képleírások elevenedtek meg (Bartis Attila: A vége). Felbukkantak a sorok között Krusovszky Dénes Számozott mondatai, hétköznapi tárgyak meséltek tulajdonosaikról, családok történetei szólaltak meg (Szvoren Edina: Fél óra rövidebb, mint egy haszid ének). Zárásként egy közös vers is született.
 |
 |
MEGTANULNI ÉLNI
Dóri
Most már nem halogathatom tovább,
most már igazán meg kell tanulnom élni.
azt gondoltam régebben, ha elolvasom
A kőszívű ember fiait, aztán meg évekkel később
A lét elviselhetetlen könnyűségét,
akkor már tudni fogok valamit az életről,
akkor már gondolni fogok valamit, leszek valaki,
huszonhárom éves koromra
már igazán leszek valaki,
csak ez éppen máshogy alakult, ezután is csak én voltam,
és leérettségiztem, lett jogosítványom,
felsőfokú nyelvvizsgám angolból, és lett
diplomám is, tényleg, írtam szakdolgozatot,
meg minden, mindent eljátszottam, úgy, ahogy kell,
de ezután is csak én voltam, se több, se kevesebb,
és már sejtem, hogy akkor sem fog ez változni, ha
megszerzem a doktori címet, vagy szülök egy gyereket,
esetleg Nobel-díjat kapok, vagy Oscart,
Alíz
A kis dolgokkal fogom kezdeni…
Nem leszek szerelemre vágyó kamasz, vagy ha már az vagyok, gyorsan szerelembe esem, csak hogy ne fájjon.
Aztán meg nem válok önzővé, vagy ha már az vagyok, akkor igyekszem majd, hogy csak rólam szóljon minden.
Szeretni fogom a szüleimet, de csak akkor, ha ők is engem, különben nincs értelme.
Kikeresem a betűtésztából a kedvenc káromkodásomat, és megeszem, hogy aztán a számon át távozzon, ha veszekszem.
Veszek egy dalmatát, és hosszú cigarettát, hogy ha kedvem van, Szörnyella de Frász lehessek.
Jakab
Majd belegondolok a dolgokba alaposan.
De nem túlalaposan, csak átgondolom, de csak amennyire kell, és ha néha túlgondolom, majd erre is gondolok közben.
A kis dolgokkal fogom kezdeni.
először mindent megértek
aztán mindent kiszínezek
a régi jegyzeteket széttépem
az összes emlékem megélem
és végre őt is szétverem.
Lulu
Végül is tudok már egyet s mást.
Tudok kisgyermek módjára örülni
a naplementéknek és csillogó szemekkel
beszélni azokról a. dolgokról, amiket szeretek,
Tudok dalolva önfeledten táncolni, ha boldog vagyok,
és tudok törve-zúzva sírni, ha szomorú.
Tudok érezni.
Tudok mesélni és tudok hallgatni.
épp élni ne tudnék megtanulni?
K. Zsófi
Ha nem érzem jól magam, a macskára gondolok.
Neki könnyű. Eszik, alszik, elkapar.
Az ételt kapja.
Nekem marad a „Magadnak köszönheted.”,
üres búgás a lecsapott telefon után.
Átgondolom, mi baj velem.
A macska csendben alszik a kanapémon.
Szója? Mandula? Mogyoró? Kókusz?
Tej. Ez a különbség köztünk.
 |
 |
Gyöngy
Elhagyom ezt az optimista depressziót.
Majd jelentőséget keresek minden jelentéktelen dologban,
Hogy a sárga lepke pont az én ablakomra szállt,
Hogy pont 22:22-kor hívtál,
És hogy pont velem nem történik semmi.
Igaz, a félelem az egyetlen szokásom,
Megfutamodni mégsem fogok,
Vagy ha mégis, akkor azt gyorsan és egyenes háttal teszem.
H. Zsófi
Egyszerűbben fogok élni.
Leszokok arról az ostoba hóbortról,
hogyha nem csinálok tökéletesen tizenhat dolgot egy időben,
miközben jófej csinos okos és mindenekelőtt kipihent hatást keltek,
nem is érek semmit.
És holnapután már a Blaha aluljáróban éneklek a gitáros faszi mellett.
És ha valami nem tetszik,
csak felrakom egy felhőre és elfújom.
Megszeretem magam, de csak lassan.
Az elköteleződés ugye rémisztő.
Megszeretek másokat is, őket még lassabban,
az emberek parák.
Viola
Végül is tudok csak úgy élni,
Minden nélkül, szabadon, a távolba nézni
Az apró örömöknek élni,
Igen, a kis dolgokkal fogom kezdeni
A nagyokat majd később, receptre kérni
A többit megtalálni magam, egyedül.
Szabadon, szabad térben, kincset keresni.
Megtanulok élni, a saját szabályaim szerint,
s ha az nem illik ehhez, keresek másikat,
Olyan világot, amelyik engem fogad be.
Dóri
… és tényleg,
mindjárt elkezdem, holnap, vagy talán
hétfőn, még ez a hétvége kijár, most még
pihenek kicsit, olvasok még egy könyvet,
talán Nietzschétől Az Antikrisztust, vagy inkább egy Csehov drámát,
csak aztán valaki öngyilkos lesz, mert neki nem sikerült megtanulnia,
de nekem fog,
én tényleg elmegyek, el Indiába, vagy Srí Lankára,
megtanulom magamat,
megtanulom az embereket,
megtanulom a világ részecskéit,
a folyókat, a földet, a fákat, a madarakat,
és majd ott tényleg
megtanulok élni.
A szövegeket írták: Farkas Dóri, Gladys Viola, Horváth Zsófi, Kovács Zsófia, Ládonyi Laura, Szilágyi-Tréfás Jakab, Szunyog Gyöngyvér, Tóth Bianka, Tóth Lili, Zupkó Alíz.
Csoportvezető: Durst Móni
Fotók: Imre Réka