2015. októberében indult el a RIM – Radnóti Ifjúsági Műhely, mely egy középiskolásoknak szóló dramatikus foglalkozássorozat. A program alatt a diákok testközelből ismerkednek meg a színházzal és különböző alkotóival, valamint játékok, beszélgetések, viták segítségével kerülnek közelebb önmagukhoz és a körülöttük lévő világhoz.

Információ: radnotimuhely@radnotiszinhaz.hu

Munk Veronika: Na de mi is van a tinédzserek fejében? – beszámoló a Színházak Éjszakáján kétszer is előadott Keretek között című előadásról (index.hu, 2016. 09. 17.)

Pál Zsófia: A színház tükrében (szinhazhatas.kulton.hu, 2016. 09. 23.)

RIM – RADNÓTI IFJÚSÁGI MŰHELY 2015/2016

Hétfői csoportunk

Október 5-én elindítottuk a Radnóti Ifjúsági Műhelyt a színház és a színházcsinálás iránt érdeklődő középiskolások számára. Az egész évadon átívelő program két féléven keresztül biztosít heti egyszeri elfoglaltságot a résztvevő diákok számára. Széplaki Nóra és Lakatos Dóra drámainstruktorok két csoportban foglalkoznak a fiatalokkal, hétfői és pénteki napokon.

Az első félévben az érdeklődők a színházcsinálással és a különböző színházi munkafolyamatokkal ismerkednek meg gyakorlati feladatokon keresztül, színházi emberek segítségével (dramaturgia, rendezés, színészet, színházi mozgás, jelmez- és díszlettervezés). A második félévben már önmagukat is kipróbálhatják a korábban megismert szerepekben egy önálló produkció létrehozása és bemutatása során.

Pénteki csoportunk

A program fő céljai a dramatikus játékok segítségével való kreativitás és kommunikáció fejlesztés, az ön- és társismeret erősítése, és az, hogy a jelentkezők egy lelkes, kreatív csapat tagjaivá válhassanak az évad végére.

Az első visszajelzések

Az elmúlt alkalmakon megismerkedhettem 17 új személyiséggel és bár lehet, hogy vannak köztünk eltérő tulajdonságok, vélemények, egy dolog biztosan megegyezik: imádjuk a színházat. Megtudtunk egymásról fontos dolgokat, csapatépítő és önmagunk kifejezését segítő feladatokban, játékokban. Bár még csak kétszer találkozott a csapat, de olyan, mintha már réges-régóta együtt lennénk. Mindenki felszabadult és élvezi a közös munkát. (És ez maradjon is így! :)) /Jáger Lilla/

Nagyon érdekel a színház világa, a rendezés. De most rájöttem, hogy a “Rad-nó-ti” játék is lehet pont olyan érdekes, mint a fentebb írtak. /Szilárd Ákos/

A RIM keretében több aspektusból közelítjük meg a témákat. Olyan játékokkal találkoztam, amelyek önismereti, mozgásterápiás és improvizációs színház alkalmakról köszönnek vissza. Más játékok egy társadalmi probléma sok nézőpontból való elemzését teszik lehetővé. Tehát a foglalkozás nem csak közösséget épít, hanem gondolkodásra késztet, új perspektívákat ad önmagunk és a világ szemlélésére. /Pataki Angelika/

Még csak két óránk volt ugyan, de a kis csapat már a második órára elég jól összeszokott. Nagyon jó a társaság, és egy kimondottan érdekes, személyiségfejlesztő játékot játszottunk, amikor pár fős csoportokban megalkothattuk a saját hősünket. Nagyon jó világnézeti, erkölcsi és társadalmi kérdéseket vetett fel véleményem szerint, melyek még jobban segítették a többiek és önmagunk megismerését. /Vén Evelin/

RIM… Amióta elkezdődtek a foglakozások a kedvenc rövidítésemmé vált. 🙂 A péntek délután pedig a hetem egyik fénypontja. A foglalkozások, nagyon érdekesek, és kreatívak. A csapatot kiemelkedőnek tartom, mivel 3 alkalom után, már úgy tudunk együttműködni, mint egy régóta összeszokott társulat. Köszönöm, hogy idekerülhettem. 🙂 /Bánhegyi Bálint/

Amióta a RIM tagja vagyok, úgy érzem vidámabb és nyitottabb lettem, az önbizalmam is megnőtt. Számos új embert ismertem meg, és tagja lettem egy remek csapatnak. A foglalkozások során rengeteg izgalmas, kreatív és egyben elgondolkodtató feladatot kapunk. Emellett a hangulat minden foglalkozáson fantasztikus. Még csak három foglalkozáson vagyunk túl, de máris fontos része lett az életemnek. Alig várom a következő alkalmat. /Buzás Csenge/

A RIM vicces, szabad, gondolkodtató és irtójó. és PISTI /Kerekes Marci/

RIM. Vajon kik, mik rejlenek a három betű mögött? Amit csak a középiskolások el tudnak képzelni. Kreativitás, játék, vidám és egyben elgondolkodtató beszélgetések. A Radnóti Színház próbatermében poénok tömkelege, hangos nevetés, olykor feszült figyelem, tapsvihar hallatszik.
Rengeteg új, különleges emberrel ismerkedtem meg, és péntekenként mindig kíváncsian indulok el a foglalkozásokra. 🙂 /Mlynarik Julcsi/

Már akkor nagyon izgatott voltam, amikor megkaptam a visszajelzést Nóritól és Dóritól, hogy sikerült bekerülnöm a RIM-be. Lelkesedésem nem is hagyott alább. Mindenki vidám és lelkes. A feladatok izgalmasak és viccesek. Sok újat tanultam már ezalatt a néhány alkalom alatt is. Sose gondoltam, hogy egyszer ilyet mondok, de varom a hétfőt, hogy mehessek a RIM-be. /Antal Éva/

Jó hangulatú, koncentrációs játékokkal nyitunk mindig, ami amellett, hogy vicces, hasznos is. Csomó dologban keresztezve van a kellemes és a hasznos, ez számomra nagyon csábító. Az instruktorok (Dóri, Nóri :D) nagyon lelkesek és segítőkészek, ami a mi munkánkra és hozzáállásunkra is jótékony hatással van. A csapat minden alkalommal közelebb kerül egymáshoz, illetve közösen közelebb kerülünk egy témához. /Himpli Lénárd/

Nagyon jó a társaság, mindenki nyitott és barátságos. És amellett, hogy sok új barátot szerzel még magaddal is elkezdhetsz megismerkedni, előjönnek a rejtett képességeid (pl. lehet hogy kiderül rólad, hogy te vagy a világ legkülönlegesebb szuperhőse vagy hogy tudsz pontosan 1 percig beszélni halandzsa nyelven). Én azért szeretem nagyon, mert iszonyat jó a hangulat, és híres emberek is segítik a munkánkat (Pista a kedvencünk.) /Madarász Panna/

A RIM nem csak egy műhely, hanem egy közösség, ahol mindenki különböző módon fejezheti ki magát. Még csak pár alkalmon voltunk, de mégis van közöttünk egy ‘összetartó erő’, ami egy csapattá formál minket. Az életemnek fontos részei lettek ezek a hétfő délutánok…. /Tímár Bogi/

Hirtelen ötlet volt még szeptemberben hogy akkor én most jelentkezem a RIM-be és a lelkesedésem azóta csak fokozódik! Nagyon jó a csoport, örülök hogy ennyi kedves és érdekes új embert ismerhettem meg. A játékok és beszélgetések hétfő délutánonként, közös ismerkedés a színházzal, teázás a szünetekben: ezek adják meg azt a hangulatot, ami miatt egész héten a következő alkalmat várom! /Debreceni Luca/

Már a első foglalkozás is nagyon jól telt, de (mint minden első alkalomnál) még voltak kínos csendek. 🙂 De mikor a második ilyen hétfőn Nóri és Dóri (akik megjegyzem iszonyatosan kedvesek, kreatívak, jófejek és tényleg zseniálisak) elköszöntek, hogy hát akkor mára ennyi lett volna, eléggé meglepődtem, mert messze nem tűnt három órának az a három óra. 🙂 Az egész RIM az első perctől magába szippantott (viccen kívül!!), már az elején lévő koncentrációs játékok megteremtik az alaphangulatot. Ami szerintem fantasztikus még, az hogy minden csoporttag hatalmas nagy egyéniség, akikkel öröm együtt dolgozni! Komolyan nem értem hogyan tudtam eddig a RIM nélkül meglenni! 🙂 /Bundula Klári/

A szeptemberi jelentkezést követően nagy izgalommal vártam, tagja lehetek-e a Radnóti Színház ifjúsági csoportjának. Az örömhír egy kartöréssel egy napon érkezett. Azóta, annak ellenére, hogy a jobb kezem kézfejtől nyakig be van gipszelve, minden hétfő csodás. A műhelyfoglalkozások csak erősítik bennem, hogy a dramaturgia és a drámaírás az a terület, amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnék. Ezenkívül hétről-hétre egy remek közösség része lehetek. /Kovács Dominik/

Mindig nagy vágyam volt, hogy megismerjem a színházat belülről, lássam a közönség számára láthatatlant is. A Radnóti Színház ifjúsági műhelyének tagjaként lehetőségem nyílt erre, a csoportvezetők és az általuk meghívott vendégek a színház belső világába vezetnek bennünket. Minél inkább megismerem ezt a világot, annál jobban tetszik. Hétfőnként hiába érünk késő este haza, inkább feltöltődve, mint elfáradva érzem magam. /Kovács Viktor/

 

“Szeretek a RIM-be járni, mert mindig feltölt pozitív energiával. Ötletgazdagak és sokszínűek a foglalkozások, jól együttműködő a társaság, családias a légkör. Hétről hétre jobban megismerjük a színházat, egymást, magunkat és persze PISTIT. Köszönöm, hogy én is a tagja lehetek ennek a közösségnek! :)” /Hoóz Kriszti/

“A RÍM egy varázslatos ajándékdoboz, amiben együtt vagyunk mindannyian, az egyéniségünk, a színház, a nyitottság, a vidámság, a csapatépítő játékok és a megismerés… Egy igazi csoda.” /Boros Judit/

“Mikor meghallottam, hogy lehetőségem van egy ilyesfajta programra járni, nagyon megörültem, mert már előre látható volt, hogy egy remek csoport alakul majd ki. A foglalkozásokkal nagyon meg vagyok elégedve, mindegyik alkalommal tanulunk valamit a színházakról, és nem mellesleg szórakoztatóak, érdekesek a programok. Olyan csapat ez, ahol mindenkinek van saját véleménye, s ki is merjük mondani, megvitatni azt. Csak pozitívat tudok mondani, ez a RÍM.” /Galambos Ádám/

“Azt vettem észre magamon, hogy hétről hétre új dolgokat tanulok a RÍM-mel. És nem csak a színházról, hanem arról a meglepően furcsa dologról, amit életnek nevezünk. Rájöttem, hogy nem csak egy mindenkiért, de a mindenki egyért is fontos. Egyedül, egymagamban, mit sem érek. Az erő, a mi egységünkben van!
Éljenek a RÍMesek, éljenek a Vezetőink, éljen mindenki! #nyálasvégkifejlet” /Végh Péter/

 

“Radnóti recept:
Egy marék csapat, két friss vezető, nagy adag színmű, egy csokor jókedv, csipet színház. (kakaós csiga tetszőleges)
Helyezze a csapatot a terembe. Adja hozzá a friss vezetőket. Fokozatosan adagolja a színműhöz a játékosságot,
majd az életörömöt. Dolgozza el a csoportot addig, amíg ötletektől nem ömlengenek.
Végül fűszerezze vendégekkel és színdarabokkal. El is készült a RÍM. Bevált recept, csak ajánlani tudom!” /Lajos Boglárka/

“Nekem most valami szépet kellene írnom a RIM-ről. Hazudhatnék. De nem fogok. Pedig kívülállók számára, akik nem tudják, milyen, úgy tűnhet, mintha egy túlbuzgó valaki adta volna számba (kezembe?) a szavakat. Tehát. Ha rövidnek kéne lennem, azt mondanám, hogy imádom. Ha ki kéne fejtenem, először felöklendeznék némi csillámot, szívecskéket, talán egy kis szivárványt is, majd elkezdenék ömlengeni. Remekek a szervezők, a résztvevők, a meghívottak stb… A hét fénypontja. Kétszeresen. Miért kétszeresen? Mert pénteken van. És a péntek önmagában is remek. El tudják képzelni, hogy ezt lehet fokozni?” /Grozdits Antal/

“Elöször kicsit tartottam a RIM-től, mert nem igazán tudtam, mire is számítsak. Mára már tudom, hogy ez teljesen felesleges volt. A jó hangulatú foglalkozásokon hétről hétre érdekes dolgokat tanulunk, illetve tapasztalunk meg. Ez alatt a félév alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam, és nagyon örülök, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. Azért a legjobb talán mégis az, hogy fejből tudom a Barány Boldizsár főcímdalát.” /Besmart Viktória/

“Az első alkalom után tele voltam kétségekkel, nem tudtam mire számíthatok a jövőben, mit is várjak ettől a programtól.. a második alkalom után pedig már nem is kerestem a választ, hiszen le sem lehet írni, annyi minden történik. Összegyűlt egy fantasztikus csapat, péntekenként közösen imádjuk a színházat, a többi nap pedig várjuk, mikor lesz már újra péntek. Valahogy így lehet megfogalmazni, mit is jelent nekem ez az egész.” /Molnár Dorka/

„Célunk, hogy lefektessük egy hosszú távú ifjúsági program alapjait”

Interjú a Radnóti Színház ifjúsági programjáról a programkoordinátorokkal 2015 októberétől hosszú távú ifjúsági program indul a Radnóti Miklós Színházban középiskolás diákok számára. A program részleteiről a két tervezővel és koordinátorral, Széplaki Nórával és Lakatos Dórával beszélgettünk.

Miért van szükség hosszú program létrehozására?

Széplaki Nóra: Azokkal a dramatikus módszerekkel, amiket a most induló program foglalkozásain használni fogunk, erős közösség hozható létre. Ezen belül több lehetőség van a résztvevők kommunikációs készségének fejlesztésére, önbizalmának, kreatív önkifejezésének, ön- és társismeretének növelésére. Persze ezeket a készségeket más módon és más közegben is lehet erősíteni, de a színházi nevelés egy élvezetes és hatékony módszer erre.

Hogyan épül fel a program?

Sz.N.: Az évadot két félévre bontottuk. Az elsőben a különböző dramatikus játékok kipróbálása mellett a színházalkotás folyamatával ismerkednek meg a diákok. Mindezt úgy, hogy aktív színházalkotókat hívunk (rendezőket, dramaturgot, színészeket, jelmez- és díszlettervezőt), akik mesélnek a munkájukról, és különböző gyakorlati feladatokat adnak azzal kapcsolatban. A második félév egy belső műhelymunka lesz, aminek keretein belül, az első félév tapasztalatai alapján az ifjúsági program csoportjai önálló produkciókat is létrehoznak.

Lakatos Dóra: A kiindulópontot mi adjuk meg: aktuális társadalmi problémákat tárunk a diákok elé, amelyek kapcsán monológokban vagy performanszokban mutatják be saját véleményüket. Szeretnénk a középiskolásokat gondolkodásra késztetni, és érzékennyé tenni a szóba kerülő problémák iránt. A későbbiekben azzal a témával foglalkozunk tovább, amelyik a leginkább érdekli őket. A választott témával kapcsolatban rövidebb-hosszabb történeteket írnak, amikből később szövegkönyvet alkotnak, és amit a segítségünkkel megrendeznek, bepróbálnak, majd előadhatnak az évad végén a színház próbatermében.

Tehát a program egy évadra szól?

Sz.N.: Abszolút nem, hosszú távon gondolkozunk. Az első évadunk kísérleti évad, aminek tapasztalatai alapján továbbfejlesztjük és folytatjuk a programot.

L.D.: A célunk, hogy lefektessük egy hosszú távú ifjúsági program alapjait a Radnóti Színházban, ahol a fiatalok akár éveken keresztül élvezhetik az együttgondolkodás és együttalkotás örömét, és aminek keretei között még több fiatal nyerhet betekintést a színház világába. Később ez talán néhányukat arra inspirálja, hogy komolyabban foglalkozzanak a színházzal, ahogy néhány éve engem is erre bátorított egy hasonló ifjúsági program.

Sz.N.: Az a jó, ha minél több különböző érdeklődésű ember gyűlik össze és hat egymásra. De ha valakinek a későbbi terveiben a színház mint szakma szerepel, akkor természetesen próbálunk majd segíteni.

Azt mondjátok, mindenkit szeretettel láttok a jelentkezők sorában. Van-e a jelentkezésnek bármiféle feltétele?

L.D.: Középiskolások, tehát 14-20 éves fiatalok jelentkezését várjuk. A jelentkezők legyenek nyitottak és érdekelje őket a színház mint közeg, akár csak nézőként is. Nem szükséges, hogy tudjanak írni vagy játszani, egyszerűen annyit várunk, hogy kíváncsiak legyenek és merjenek mutatni magukból valamit.

Miben más ez, mint a többi színház hasonló programja?

Sz.N.: Nem célunk, hogy valami teljesen eltérőt és újat találjunk ki. Ezeknek a dramatikus folyamatoknak van egyfajta metódusa, amit nem szeretnénk felülírni. Ebbe beleépítve úgy terveztük meg az évadot, hogy mi az, ami ennyi idősen minket érdekelt volna, és ami nekünk is adott volna valami pluszt.

L.D.: Ami nálunk egyedi, az az, hogy a foglalkozásaink során a fiatalok tényleg végigkövethetik a színházi munka(folyamat) fázisait egy-egy dramaturg, rendező, színész, jelmez- és díszlettervező segítségével. Fontosnak tartjuk, hogy olyan szakembereket kérjünk fel az együttműködésre, akik szívesen dolgoznak az általunk választott korosztállyal, és van valami olyan egyedi a munkamódszerükben, ami újdonságként hathat, vagy egyszerűen csak érdekes lehet.

Mindketten a Színművészei Egyetem drámainstruktor szakos hallgatói vagytok, és több alkalommal vezettetek már hasonló programokat fiatalok számára. Miért kezdtetek színházi neveléssel foglalkozni?

L.D.: Mert mindig reflektál valamire, mindig tanít valami újat. Fontos része, hogy vitára, cselekvésre késztesse a résztvevőket, általában egy-egy társadalmi probléma kapcsán, de foglalkozhat más témákkal is. Izgalmassá teszi még, hogy nem tekinti elsődleges feladatának egy előadás létrejöttét, nem a nézőket akarja „kiszolgálni”. A résztvevőknek szeretne adni valami újat, amitől többek, jobbak lesznek, és az ebből a folyamatból született előadást osztja meg végül a nézőkkel, és teszi teljessé a színházi élményt a résztvevők és a közönség számára egyaránt.

Sz.N.: Abban bízunk, hogy a színházi nevelés eszközeivel tudunk segíteni egy-két fiatalnak abban, hogy kibontakozzon, fejlődjön és megtalálja azt, ami igazán érdekli. Ha ez akár egy embernél is sikerül, akkor volt haszna a programnak.