Amikor kinyílik egy koporsó, bezárul egy napló.
Radnóti Miklós 1909. május 5-én született, élt 35 évet.
Születése napját ünnepelni gyűlünk össze, talán szeánsznak is nevezhetnénk, hogy felidézzük Radnóti Miklós emlékét Fanni nyomán.
Gyarmati Fanni Radnótitól kapta a bizalmi állást, az íródeák státuszt, és őt valóban az íródeák szorgalma vezette a naplóírás során, miközben önmaga és mások szigorú kritikusa volt. Napról napra rögzítette a házasságban együtt élt időt, kilenc évet, 1935-től 1944-ig.
Utána nem volt többé illanó pillanat, és e bizonyosság napján becsukta a Naplót, az egyetlen könyvét, és nem írt többet. A Napló Gyarmati Fanni testamentuma, napokra osztott kordokumentum. Radnóti életének koronatanúja, Fanni 1912. szeptember 9-én született, és 2014-ig élt abban a lakásban, ahol még régen Radnótival. Úgy, mint mikor „Mik” kilépett az ajtón. Az öreg írógépen írt, amin a férje verseit gépelte. A kaputelefonon 2014-ig, haláláig ez a név állt: Dr. Radnóti Miklós.
A Napló 2014-ben jelent meg, már újra kinyitható.

„Olvassák el a Naplót és kezdjék a végéről, amikor a ma születésnapos Mik, így hívja, becézi a férjét Fanni, már nincs mellette. 1945-1946-ban vagyunk. Amíg várakozik, a napok nem állnak meg, történnek: aki még él, így vagy úgy érdeke szerint részt vesz a világban. Aki nincs otthon, ebből a várakozásból legalább kimarad. Aki otthon maradt, bujkál, bújtat, menekül vagy feljelent, asszisztál valami rémes, végső megoldáshoz.
Fanni naplójában, mint egy kaleidoszkópban a furcsa képek, szagok, nedvek és illatok színekké változnak, az uralkodó szín néha a természeté, majd a vérvörösé. Látjuk Budapest télbefagyott, lassított felvételben összeomló, lebombázott látképét, temetetlen halottakkal, lótetemekkel. Bujkálók, menekültek, ellenállók, kollaboránsok, lövések és lövések. Az egyenruhák felismerhetetlensége, nyelvi Bábel, erőszak, halál, kegyetlenkedés, irgalom. Az íródeák tudósítóvá válik, szemtanúvá. Mik boldog lett volna, ha ezt olvashatja. Ő kérte rá, hogy ne csüggedjen, hogy jó lenne rögzíteni az iIlanó napokat, és ha majd megöregszenek, elővehetik a felejtés ellen.
9 és fél év együtt, rögzített napok, félelmek, megoldások, kapkodás. 1940-től munkatáborok. Az utolsó, a harmadik Bornál. Nem jön hír Szerbiából. A költő meg menetel haza – az a híres ERŐLTETETT MENET – vagy tovább. A költő még megörökítené ezt a csúf Golgota-járást, de csak a retinájára égett a halál leírása, mint Robert Capa legendás fotóinak dermesztő párja. A szavakká formált retinakép vajon miként jelenik meg az elkövető retináján?
Aztán jön az ostrom, a háború vége, új élet jön új tavasszal. Csak Mik nem jön, hír sem jön.
Aztán exhumálás, vége. Nincs kire várakozni. Az özvegy Fanni 34 éves. Koporsó nyílik, Napló zárul. Nincs kivel visszaolvasni. Naplójában Fanni groteszknek érzi a Penelopé vagy Solvejg szerepét. Szigorú önmagával, nem tud, és nem akar nagyjelenetet előadni.
Aztán mégis!
A gyors- és gépírónő – a Színművészti Főiskola francia tanára – leiratot készít gyorsírással a könyvéről. Sürgetheti az idő, hiszen régóta vár már.
2014-ben 101 évesen hal meg, a Napló ebben az évben jelenik meg.
Olvassák el a Naplót! Az egészet.”

Galgóczy Judit, szerkesztő, rendező

Az előadás a Radnóti Miklós Színház Keres Emil Próbatermében látható.
(VI. Andrássy út 31. I. emelet)

 

Köszönjük a fotókat a PIM-nek és a Fortepannak (Bujdosó Géza képe),
valamint az MTA KIK Kézirattárnak (Gyarmati Fanni portré).

Köszönjük a segítő közreműködését Ferencz Győzőnek és dr. Endrényi Krisztinának.