Fordította: Upor László

AZ ELŐADÁS 18 ÉVEN ALULIAKNAK NEM AJÁNLOTT! 

Az előadás megtekintését erős fényhatások és stroboszkóp alkalmazása miatt erre érzékeny nézőinknek nem ajánljunk!

1985? Amerika? Prior Walter eksztatikus rémülettel bámulja a mennyezete hűlt helyét. Joe Pitt bátortalanul követi a lakásába Louis Ironsont, hogy elkövesse élete első, sokszor elképzelt és rettegve félt házasságtörését. Felesége, Harper mindeközben a sarkvidéki télben egy vágyott új világ építésén ügyködik, de a kies Antarktisz egyre jobban Brooklynra hasonlít. A Peresztrojka ott kezdődik, ahol a Küszöbön az ezredforduló véget ér. Ezt a világot azonban már nem csak a közelgő összeomlás veszélye fenyegeti. A beszakadt mennyezet alatt egy félelmes lény tárja szét szárnyait, és minden emberi haladás bevégeztének szükségét hirdeti.

A Peresztrojkában Kushner az első részben megismert szereplőket egy jóval töredékesebb, látomásosabb, szertelenebb második részben, személyes életük küszöb-helyzeteiben állítja elénk. Hogyan folytatható egy élet, mely folytathatatlannak látszik? Tud-e az ember változni, elengedni, megbocsátani, újrakezdeni, amikor az fájdalmasnak, halálosnak, vagy akár lehetetlennek tűnik? Amikor olyat kell megkérdőjeleznie magában, amit addig identitásától elidegeníthetetlennek hitt? És meg tudják-e ezt lépni társadalmaink? Kushner az Angyalok Amerikában második részében a küzdő embert állítja elénk, miközben emberséggel és humorral, pikánsan és filozofikusan, begerjedt angyalokkal és tévelygő emberekkel a romokon kisarjadni képes életről beszél.

„A Peresztrojka egy óda az élethez. Az élet halál fölött aratott győzelmét ünnepli, az embert mint óriási fejlődési potenciállal rendelkező lényt állítja elénk, és hitet tesz amellett, hogy mindig van remény az újrakezdésre, a továbblépésre és a gyógyulásra – individuális és társadalmi értelemben is. Közvetlenül szólít meg, és megajándékoz a felismeréssel, hogy nem vagy egyedül. Ez nagyon alapvető dolog kellene legyen, de ebből az egyszerű felismerésből, az odafordulásból ma mégis nagyon keveset kapunk.

Nagyon fontos állítása a darabnak, hogy nincs olyan hatalom – sem politikai, sem isteni –, ami kivonhatná magát a kérdőre vonás alól. Az, hogy Prior élni akar – makacsul, dühösen, olykor ironikusan – lázadás. De Prior kritikája nem destruktív, inkább morális alapvetés: ébernek maradni egy olyan világban, ami állandóan kész válaszokat akar rád erőltetni. Semmiképp nem cinikus, nem mondja, hogy >>semmi nem számít<<, épp ellenkezőleg: annyira komolyan veszi a világot, hogy nem hajlandó kritikátlanul elfogadni még a mennyet sem. Ez önmagában politikai tett.” Nagy Péter István

Bemutató: 2026. május 8. péntek