valamint: Mátyássy Péter
Dramaturg: Kovács Krisztina
Jelmeztervező: Benedek Mari
Díszlettervező: Izsák Lili
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Hatvani Monika, Lévai Ágnes
Rendező: VALLÓ PÉTER
A mű eredeti címe WIDOWER’S HOUSES.
Fordította: Kovács Krisztina, Péterfy Gergely
„Úgy látszik, valahogy én is abba a hajóba kerültem, ahol maguk eveznek.“
Klasszikus szerelmi történetként, igazi romantikus vígjátékként indul Bernard Shaw színdarabja: a fiatal, jó családból származó orvostanhallgató, Harry beleszeret egy helyes, gazdag lányba, Blanche-ba, és úgy döntenek, hogy összeházasodnak. Ezen a ponton nyugodtan hátra is dőlhetnénk, és önfeledten nézhetnénk a fiatalok szerelmének bájos kibontakozását, ám a férjjelölt és apósa között nagyon hamar komoly nézetkülönbség támad.
Blanche apja, a felkapaszkodott vállalkozó, Sartorius ugyanis londoni ingatlanok bérbeadásával foglalkozik, és főleg ügyeskedéssel, a szegény, kiszolgáltatott bérlők megnyomorításával, kizsigerelésével szerezte vagyonát, amit hozományként bőkezűen felajánl lányának és leendő vejének. A fiatal, lánglelkű fiú azonban mereven visszautasítja az ajánlatot. Úgy tűnik, ez az ellentét kibékíthetetlen: Sartorius szerint a pénznek nincs szaga, Harry szerint viszont nagyon nem mindegy, hogy az ember vagyona honnan származik, és inkább lemond mindenről, még a házasságról is, és szegényen él! Kérdés persze, hogy meddig és milyen áron…
Bernard Shaw tizenöt éves korában könyvelőként dolgozott egy ingatlanügynökségen, ahol megismerte a nyomornegyedek sajátos bérleti viszonyait. A protestáns szülők gyerekeként viszonylag szegény körülmények között nevelkedő fiú ekkor még nem sejtette, hogy első színdarabjához, A szerelmesek házaihoz folytat előtanulmányokat. A darabot két évtizeddel később, 1892-ben mutatták be Londonban. Shaw ekkor harminchat éves, saját korában érett férfinak számított, aki jócskán túl volt már az irodalmi szárnypróbálgatásokon: öt regényt írt, amelyeket sorra elutasítottak, és főként újságíróként, kritikusként kereste a kenyerét. A szerelmesek házaival azonban menthetetlenül és azonnal drámaíróvá avatódott: összesen harminchét színdarabot írt, munkásságát 1925-ben irodalmi Nobel-díjjal honorálták.
„Egy erkölcsileg teljesen magába roskadt társadalomról ír Shaw, amiből a fiatalok se tudnak kiszakadni, mert a szüleik és az ő szüleik is benne vannak nyakig. (…) Igazából hajlok arra, hogy Shaw nem nagyon rokonszenvezett a saját fajtánkkal, de olyan mérhetetlen iróniával tette ezt, olyan élvezetesen. És ez a már-már cinikusnak mondható attitűd hozzám nagyon közel áll. Ezért is rendezek olyan szívesen angol szerzőket.“
Valló Péter
Bemutató: 2020. február 23. vasárnap
Utolsó előadás: 2022. április 12. kedd
Előadás vége: 21.40 (egy szünettel)
Hajduk Károly
Fotók: Dömölky Dániel, a fotók jogdíjasak
plakát: Valló Berta
- Bóta Gábor: Szorul a hurok – Senki sem lóghat ki a sorból(168ora.hu, 2020. március 17.)
- Szekeres Szabolcs: A boldog vég(art7.hu, 2020. március 9.)
- Gerner Koppány: A mai fiatalok már nem gondolnak a szaporodásra(kulturpart.hu, 2020. március 2.)
- Csatádi Gábor: Potyogó térköveink(potszekfoglalo.hu, 2020. február 26.)