Még sose láttam, hogy a Rákóczi úton, nem messze az Uránia Mozitól, az emberek fölött Mátyás király szobra vigyázza a sietős járókelők lépteit. Azt meg pláne, hogy a szemei egy Krisztus fejet néznek az utca másik oldalán. Mivel még sose láttam Mátyást, azt sem tudtam, hogy azért áll ott, mert századokkal korábban ezen a helyen állt a róla elnevezett fogadó. Tegnap azonban ezt is beépíthettem a tudásomba a VII. kerületről még vagy 500 történettel együtt, mert egy két és fél órás várostörténeti sétán vettem részt társaimmal Belső-Erzsébetvárosban.
 |
 |
Tagja vagyok a Radnóti Színház részvételi színházas csoportjának. Ebben az évadban egy sétaszínházi előadással készülünk, ami különösen izgalmasnak ígérkezik! Január óta kutatunk, sétálunk, játszunk, monológot írunk, karaktereket álmodunk meg, összegyúrva múltat, jelent, jövőt, magunkat és a századok alatt Erzsébetvárosban élt embereket.
A városi sétán Görbe Márk művészettörténész megnyitotta nekünk a hatvani kaput, melyen keresztül a régi belváros falai közül kiléptünk Pest egykori külvárosába. Márk egy egészen káprázatos időutazásra vitt bennünket cirkuszi elefántokkal, befalazott hagyatékkal, kártyanyereményből vett japán vázákkal, legyezőnyelvvel. Megtudtuk, milyen építészeti stílus a copf, és ki volt a harmadik legbunkóbb ember Pesten, miért nevezték el a Rákóczi utat a fejedelemről, és hogy milyen volt Sissi viszonya az anyósával.
 |
 |
Ahogy haladtunk a csoporttal lassan, komótosan és szívtuk magunkba a mesékbe ágyazott információtömeget, körülöttünk közben vibrált a város. Szirénázott a mentő, kattogott a húzós bőrönd a macskaköveken, berregett a motor. Az orrunkba bekúszott a gyros, a doh, a vízipipa, a pizza és az utca mocskának szaga. Hallottunk ukrán, japán, magyar, spanyol, arab nyelvű beszélgetést. Képzeletben jártunk kocsmákban, mikvében, templomban, bankban, bordélyházban, elegáns szállodában, bálban és színházban.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az utazásnak, mert már lassan fél évszázada élek ebben a városban, de mindig meglep. Mert minden háznak, minden saroknak van egy története, és ezekből a történetekből áll össze a mi történetünk is. Össze vagyunk kapcsolva ebben a városban egymással, a múltunkkal, a jelenünkkel.
Az előadásunkban is ezt a kapcsolódást keressük majd, kivisszük a színházat a köztérre, és megszólaltatjuk az utca történeteit.
Kaposi Ildi, a RIM részvételi színház csoportjának tagja
A fényképeket Bárdos Bodza készítette.