Már a századik előadásnál tartanánk, ha nem lett volna egy évig zárva a színház. A regény, és a belőle készült előadás fontossága, aktualitása örök. Závada Pál, a regény írója akkori nyilatkozatából idézünk gondolatébresztő sorokat.
fotó: Valuska Gábor
“- …csak leírtam, amit az események kapcsán olvastam: a történelmi forrásokban található szörnyűségekhez nem tettem hozzá.
A legmegrázóbb mégis az, hogy egy kis közösségben játszódott le mindez, ahol mindenki ismert mindenkit.
– Gyakorlatilag a szomszédjaikat verték agyon. Ugyanazok az emberek, akik korábban végignézték a zsidók elhurcolását, majd gondosan kifosztották a házaikat. Amikor az elhurcolt zsidók közül páran visszatértek, az azért volt kellemetlen, mert egyrészt a helyiek nem segítettek nekik korábban, másrészt a zsidók visszakérték az ellopott dolgaikat. Ezek feszültséget idéztek elő. Senki nem csinálta azt, hogy a visszatért szomszédjával leült beszélgetni, meghallgatta, hogy mi történt, kifejezte a részvétét, és elnézést kért azért, hogy nem bújtatta el a gyerekét – vagy legalábbis én erre nem tudok példát.
– (Holokauszt) témában akkor tud egy mű megvilágító vagy katartikus erejű lenni, ha nem csak a fájdalom és részvét felmutatása van benne. Ha rávilágít arra, hogy egyidejűleg mi minden történt, hogy mi minden volt a fejekben, hogy mi mindenre tudunk rájönni az okokat és körülményeket illetően, és hogy milyen pontokon keresztül tudunk érzelmileg involválódni a történetbe – a kötelező részvét és megemlékezés érzetén túl.”
október 31. vasárnap | 19.00
november 15. hétfő | 19.00
november 22. hétfő | 19.00