Búcsúzunk Morcsányi Gézától

Morcsányi Géza 1985-ben, Bálint András igazgatóvá válásakor lett a Radnóti Miklós Színház dramaturgja, évtizedeken át határozta meg a színház irodalmi profilját darabválasztásaival, Csehov és más klasszikus orosz szerzők fordításaival. A Radnóti Színház első harminc évét feldolgozó kötetben (Felzengő állomások) így tekintett vissza: „Most konstatálom – ennek is örülök –, hogy a sok-sok év alatt, amióta a Radnótiban dolgozom dramaturgként, fordítóként, egyetlen előadásban sem mentem be a színpadra, egy másodpercre sem, úgymond poénból sem. De tényleg: osontam volna be a takarásba, Ványa és Szonya mögé, »mi, Ványa bácsi, élni fogunk«? Áh…” Az elmúlt közel negyven évben olyan előadásokban működött közre dramaturgként, mint A művésznő és rajongói, az Üvegfigurák, a Téli rege, A Glembay ház, a Karamazov testvérek, a Hedda Gabler, a Protokoll, az Alkony vagy az Oidipusz gyermekei.
1995-től 2015-ig a Magvető Könyvkiadó igazgatója, 2015. március 1-től pedig a Líra Kiadói Csoport igazgatója és a Líra Könyv Zrt. igazgatósági tagja volt.

 

“Fél éve írtam Géza születésnapjára, most, hogy elment…

Először a szolnoki színházban dolgoztunk együtt, majd mikor 1985-ben pályáztam a Radnóti Színház igazgatói posztjára, kértem a segítségét. Így lett Morcsányi Géza színházunk dramaturgja, nekem tanácsadóm, finnyás ízlésű munkatársam. Fordított nekünk Csehovot, Dosztojevszkijt, Osztrovszkijt, Gogolt. Karakteres figurák, ostoba, de jószándékú fickók, szeretetreméltó szerencsétlenek, ismerős dumák, mondataik elhangozhatnának ma Pesten, de igazul hangzanak a 150 év előtti Oroszországban…
Éveken keresztül együtt vezettük Gézával a könyvhéten a Magvető-esteket.
A Radnóti színpadán Esterházy, Kertész Imre, Takács Zsuzsa, Závada, Gábor Miklós, Tóth Kriszta, Spiró, a kiadó szerzői – megvitatjuk a műveket, az összetartozás megnyugtató érzésével csevegünk és tréfálkozunk, utána pezsgők számolatlanul a büfében, iszik a magyar irodalom…
Néhány közös családi emlék: egy turistaház valahol Gömörben, a patakban mosakszunk… nyaralás Cres szigetén, velünk vannak a gyerekek, egy öbölben bámuljuk a  napfogyatkozást, este a panzióban a szelíd Géza hatalmas papucsával vakmerően agyoncsap egy skorpiót a falon… vendégségben a Határőr úti lakásban, élvezzük Malac csodálatos főztjét…
Moziban Krisztával, elbűvölten nézzük Enyedi Ildikó filmjében ezt a titokzatos és vonzó férfit, még az autóból fölhívom: Gézu, te egy igazi filmsztár vagy. Persze szabadkozik: Andrjuska, az csakis te vagy…
Bámulom egy televíziós beszélgetésben: hiteles, finom és szabatos kifejezések, csak hatalmas kézmozdulatai árulkodnak keserű indulatairól, pontosan elemzi a magyar kultúrpolitikát, a reménytelenség biztonságával…
Jó másfél éve említettem neki egyik kedvenc Csehov-novellámat, hamar lefordította Karácsony táján címmel, és sorban a Fekete szerzetest meg a megrázó 6-os kórtermet.
A napokban jelenik meg, mint egy születésnapi ajándék egy régen várt Csehov novellás kötet Morcsányi Géza fordításában.

Isten veled, Gézu!”

Bálint András

“Mondják: a színháziak nem komoly emberek, csepűrágók.
Ismerték volna Morcsányi Gézát, biztos elhallgatnának. (Jajj, a múltidő!)
A színház hercege volt. Nemcsak termetével, szellemi nagyságával is kimagaslott a magyar színház elmúlt évtizedeiből.
Maga volt a jó ízlés. A választékosság. A mértéktartás. A megengedő mosoly. Az elegancia.
Tébolyodottan rohangáltak körülötte az írók, a színészek, a rendezők, a szerkesztők, állt mosolyogva és a puszta jelenlététől lenyugodtak és a helyükre kerültek a dolgok.
A barátunk volt. Felejthetetlen jóbarátunk.
Át az időn, a halálon, összeköt bennünket a rengeteg közös munka, a rengeteg együtt töltött idő, a rengeteg beszélgetés emberről, életről és a halálról.
Ami most közénk tolakodott.
Hónapok óta kétségbeesve figyeltük, hogyan küzd méltatlanul magával a méltósággal: Morcsányi Gézával.
És most, hogy győzött még kevesebb lett a világban a remény.

Isten veled, Géza!”

Valló Péter