Bálint András nemcsak színész, hanem a művészet “tudományos munkatársa”, pontosabban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia jeles tagja akadémiai székfoglalót tartott Költők a színpadon címmel.
Élvezetes időutazás volt humorral az életről, halálról és a népszerű irodalomról.
“Miért éppen Szép Ernőt, Kosztolányit, Radnóti Miklóst, Babitsot, Márai Sándort, Arany Jánost és Heltai Jenőt választottam? Hogyan szerkesztettem az anyagokat? Milyen formában állítottam színpadra?
Kik voltak munkatársaim? Mennyiben tekinthetők ezek monodrámának? Szavalóest vagy színház? /…/
Több mint öt évtizede csinálom. Fáraszt és örömet okoz. Nem tartom missziónak. Ez a dolgom. Tagja lehetnék tulajdonképpen a Magyar Művészeti Akadémiának, mindhárom követelménynek megfelelek: beérett művész vagyok, aktív a közéletben és tevékenységemben vallom nemzeti elkötelezettségemet. Nem hívtak oda és nem is jelentkeztem. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia viszont hívott és tagjai közé választott. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma délután itt az Akadémián, (nem messze Arany János szobájától) beszámolhattam Önöknek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.”