Fülei Balázs zongoraművész és Bálint András színművész közös estje Bartók két hangját szólaltatja meg. Az egyik alátámasztja a másikat: a felcsendülő zongoradarabok Bartók zenébe szublimált lelki énjének, a felhangzó levél-részletek pedig Bartók magánjellegű megnyilatkozásainak, emberi kapcsolatainak, szeretetének, szarkazmusának, figyelmességének fragmentjei. Ezek a fragmentek mégis egy teljes képet alkotnak – Bartóknál a részletek is a nagy egészbe oldódnak.

A felhangzó számos Bartók-mű között megtalálhatók olyan ismert darabok is, mint az Allegro barbaro, az Este a székelyeknél, továbbá részletek hangzanak el a Tizenöt parasztdalból, a Mikrokozmosz köteteiből és a Gyermekeknek ciklusból is.

 „Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet – a külvilágból magunkba szedett impressziók – az „élmények” hatása alatt nyilvánul meg. Aki fest egy tájképet csakhogy éppen tájképet fessen, aki ír egy szimfóniát csakhogy éppen szimfóniát írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredettségének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozását.” (Bartók Béla)

“Bartók szűkszavú, zárkózott ember volt, kerülte a felesleges köröket, az üres locsogást. Ennek a titokzatosságnak a kérge zenéjén is érződik: nem célja az olcsó siker, a szórakoztatás. Darabjait hallgatva először mindenki ezzel a rideg kéreggel találkozik, és akit ez megriaszt, nem kívánkozik beljebb. Pedig a felszín alatt egy végtelenül érzékeny lélek lakozik, tele szenvedéllyel, játékossággal, heves indulatokkal. Családi levelein például cseppet sem érződik a zárkózottság. Azok számára, akikkel közeli viszonyban volt, teljesen megnyílt ez a titokzatos világ: Bartók lelke. Közvetlenség, filozófia, precizitás, és gyermeki kíváncsiság sugárzik az írásaiból, az előadásunkon Bartók Béla szinte megelevenedik – nem csak zenéje, de szavai által is.” (Fülei Balázs)

“Magyar embernek ezt ugyanúgy kellene kiáltani, mint az olaszoknak a Viva Verdit. A mi részünkről ez a kiáltás néma. Némely emberben belül hangzik talán. Most, mert itt az idő, most vagy soha, én azt mondom, – nem kiáltom-, hogy Viva Bartók.
A különleges, melegszívű ember, a világhírű magyar zeneszerző a zseni. Éljen! A törhetetlen jellemű génius! A rendkívüli tehetségű zeneszerző, aki magyarságát egyetemes hangzásvilágba komponálta. Aki a mi és a világ zeneszerzője lett. Viva Bartók!” (Galgóczy Judit, rendező)

Bemutató: 2017. szeptember 26. kedd
Utolsó előadás: 2018. április 14. szombat
Előadás vége: 20.35 szünet nélkül