Edward St Aubyn PATRICK MELROSE című műve alapján írta: Mikó Csaba

Patrick Melrose napjait a kiváltságos lét csillogása és a magányos önpusztítás határmezsgyéjén tölti. Apja halála – a szörnyeteg távozása – egyszerre hoz számára felszabadulást és a teljes érzelmi egyedüllét rémületét. Amikor New Yorkba érkezik, hogy átvegye apja hamvait, a gyász helyett a drogok, a múlt kísértetei és a régi családi hazugságok veszik körül. Miközben a külvilág számára még mindig a gondtalan arisztokrata szerepét játssza, Patrick kénytelen újra szembenézni gyermekkorának sötét hagyatékával: egy kegyetlen apa árnyékával és egy anya cinkos hallgatásával.

A Patrick Melrose a trauma, a függőség és a családi örökség története. Az Edward St Aubyn ötkötetes regényciklusából készülő előadás egy férfi sorsán keresztül mutatja meg az utat a gyermekkori traumától a függőségen át a szembenézésig és a továbbélésig. Felszabadító humorral és kegyetlen öniróniával beszél arról, hogy az örökölt szenvedés megszakítható.

„A Patrick Melrose egy egyszerre fájdalmas és felszabadító, és egyáltalán nem magától értetődő újrakezdés története. Társadalmi-politikai allegóriaként talán ettől olyan kellemetlenül ismerős. Mert mi van, ha egy társadalom is hozzászokik ahhoz, hogy csak ahhoz képest tudja, ki ő, aki fogva tartja – és egy idő után már azt sem tudja, mi marad belőle, ha ez a viszony megszűnik? Ha éveken keresztül egy fogvatartóhoz képest kellett meghatároznunk magunkat, eljön a pillanat, amikor a szabadság nem egyszerűen azt jelenti, hogy ő már nincs többé, hanem azt is, hogy végre kitalálhatjuk, kik vagyunk nélküle.” Nagy Péter István

Az öt regényből forgott egy ötrészes minisorozat is, melyet Soós Tamás kritikájában az év egyik legkielégítőbb sorozatélményének nevezett.  /revizoronline 2018/

„Éleslátású, kegyetlenül humoros és precíz próza az övé, amely az angol arisztokrácia erkölcsi pusztulatát tárja fel. Egy olyan világot, ahol az unalom bűn, a siker pedig vulgáris dolog, ezért a gazdagok gúnyos aforizmákkal gyilkolják egymást elszúrt életük romjain, hogy kellemesebben teljen a rendelkezésükre álló, végtelen idő.

A Patrick Melrose rengeteg színben játszik, felkavaró, dühítő, vicces és fájdalmas egyszerre. Konzekvenciát is erről a sokszínűségről von le, és azzal viaskodik, hogy még a szörnyetegekről sem lehet egyértelmű ítéletet hozni: nekik is megvannak a magántragédiákból fakadó motivációik. St. Aubyn sokat tud arról, milyen nehéz kitépni az embernek magát a rutinból, a drog- vagy akár a hatalomfüggőségből, és a maga összetettségében ábrázolja a gyógyulást, az odáig vezető zsákutcákat. A kíméletlen szembenézés pedig most is katartikus.”

Bemutató: 2026. december 20. vasárnap