Platonov

RIM – Radnóti Ifjúsági Műhely

Mi az a RIM? Kik vagyunk mi?

rim_logo_honlap

A Radnóti Miklós Színház színházpedagógiai műhelye a drámapedagógiából hozott konvenciókkal, és a színházi műfaj elemeinek felhasználásával dolgozik. Általános iskolás-, gimnazista és egyetemista diákokkal és pedagógusaikkal hétről-hétre személyiségfejlesztő, képességfejlesztő, ismeretterjesztő feldatokon keresztül ismerkedünk egymással és a színházzal.

A RIM-re szeptember elejétől október közepéig lehet jelentkezni, évad közben nincs lehetőség csatlakozni a csoporthoz. A színház ifjúsági műhelye jelenleg több mint ötven diákkal dolgozik hétről hétre. A programban résztvevő gimnazisták képességfejlesztő, csapatépítő, bizalomjátékok segítségével kovácsolódnak erős csapattá egy évadon keresztül, majd egy saját színházi előadás létrehozásával és bemutatásával prezentálják önmagukat.

Rólunk mondták

Jelentkezés és bővebb információ: radnotimuhely@radnotiszinhaz.hu

Előadások

Kicsiny szekszualitásunk apró titkai

rendezgette: Olasz Renátó, Figeczky Bence és Horváth János Antal

9 36 41

Mi nekem a rim?

Debreceni L.

 

Debreceni Luca, másodéves diák:

Ha mozaikszót kérdeznének tőlem „intelligens bummban”, biztos hogy azt vágnám rá: RIM! Ezalatt a másfél év alatt, amióta RIM-es vagyok, rengeteg dolog történt. Nem csak a színházat ismertük meg jobban, hanem a saját előadásunkat is létrehoztuk. Írtuk és átírtuk, rendeztük, próbáltuk, alakítgattuk: hangosabban, vagy több átéléssel vagy kifejezőbben mondtuk és még többet próbáltuk. Majd pedig játszottuk.
És azóta is játszunk, beszélgetünk, alkotunk. Közben pedig olyan közösség alakult ki, akikre bármikor számíthatok és akikért vasárnap reggel is lelkesen ugrom ki az ágyból!

Tribol E.

 
Tribol Emese, elsőéves diák:

Hogy mit jelent nekem a RIM? Nehéz összefoglalni pár mondatban, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Na de akkor megpróbálom: Egy túlélési eszköz a hétre, hogy „kibírjam” péntekig. Egy lehetőség, amiben ezernyi másik rejtőzik arra várva, hogy felfedjék magukat előttünk. Valami, ami szokatlan és mindig más, de mégis biztos pont számomra. Olyan dolog, amivel kapcsolatban sose tudom olyan frappánsan kifejezni magam, mint ahogy akarnám, de talán ebben is fejlődöm év végéig…

Nyugen V.

 
Nguyen Veronika, elsőéves diák:

Amikor bekerültem a RIM-be még nem is sejtettem, hogy milyen jó program is ez. Ötletem se volt arról, hogy is fog ez működni. Egyrészt máris közelebb hozta hozzám a színházat, pedig alig telt el pár hét a foglalkozás kezdete óta. Másrészt nagyon jó érzés egy olyan helyen lenni, ahol tudom, hogy tényleg önmagam lehetek.

Besmart V.

 
Besmart Viktória, másodéves diák:

Először megtanultam járni. Fogták a kezem, de néha így is elestem. Aztán talpra állítottak, és kis idő múlva már jártam. Szaladtam. Közben megtanultam írni, olvasni, szeretni, szeretve lenni, bízni, hibázni, és tanulni a hibáimból. Megtanultam sírni, nevetni, kérdezni és válaszolni. Megtanultam nézni, gondolkodni. Megtanultam önmagam lenni. És mindezt teljes biztonságban, e három betű között. Most már, ha kimegyek is innen, ezeket viszem magammal.

Szurop Sz.

 
Szurop Szonja, elsőéves diák:

A RIM heti egy délután nyári szünet még iskola időben is. A szupermarketes eladó néni kétkedő pillantásának ignorálása, amikor 21 Túró Rudit (közülük 3 szigorúan laktózmentes) vásárolsz pénteken. Izgalmas beszélgetés különféle színházi emberekkel, rengeteg móka, és hangos RAD-NÓ-TI üvöltözés a Ferenciek terei metrómegállóban. Sok vicces ember, fél kilométeres sor a mosdó előtt, teafőzés szigorúan csendben, hogy a gazdasági osztály dolgozóit ne zavarjuk.

Nemes Zs.

 
Nemes Zsófi, elsőéves diák:

A Radnóti Ifjúsági Műhely az ok, amiért érdemes kitartani minden hét péntekjéig. A próbaterem számomra egy teljesen zárt világ, ide belépve kint marad minden külső problémám és gondolatom. Látszólag csak játszunk és beszélgetünk, és észre se vesszük, hogy közben egy csomó mindent megtanulunk magunkról, a többiekről és a világról is, amibe e heti három óra leteltével visszakerülünk. A legtöbb foglalkozás kapcsolódik a színházhoz, és a Radnóti Színház életébe is bepillantást nyerhetünk, azonban a fókuszban nem a „színházcsinálás” áll, ez csak egy mindannyiunkhoz közel álló út ahhoz, hogy fejlesszük, megismerjük és jól érezzük magunkat.

László P.

 
László Panna:

Nagyon fegyelmeznem kell magam, hogy ne írjak sok-sok oldalt egy látszólag egyszerű kérdés megválaszolásaként. A RIM-ben odafigyelnek rám. A RIM-ben önbizalmat kapok. A RIM-ben arra kíváncsiak, hogy miben vagyok jó, nem pedig a hibáimat emelik ki még jobban. A RIM nekem kiszakadás a terhelt, stresszes, görcsös világból. Egy pici odú, ahová minden pénteken elbújhatok, ahol csupa-csupa jó ember vár, akikkel együtt alkotunk egy csodát. Az elején még kicsit, és remélem, hogy a hetek elteltével egyre nagyobbat. Ezért a csodaalkotásért pedig érdemes nap mint nap felkelni.

Komlódi Z.

 
Komlódi Zita:

A RIM számomra egy tehetséggondozó művészeti csoportot jelent. Korábban állatorvosnak készültem, de egyre inkább vonzott a színház világa. Mindennapjaim részévé vált a színművészet. Hozzájárult kiteljesedésemhez és önismeretem fejlesztéséhez. Az itt eltöltött néhány hét alatt számos új emberrel ismerkedtem meg, akiknek hasonló az érdeklődési körük. Ebben a műhelyben néztem meg először egy-egy darabot úgy, hogy utána izgalmas vitakört tarthattunk. Megtanultam, hogy a színészek munkája igen ellentmondásos, hiszen egyszerre kell csapatban dolgozniuk, ugyanakkor egyéniségüket sem adhatják fel teljesen. Egyszóval „pszínészkednek”.

Brogyángyi E.

 
Brogyányi Eszter:

Október eleje óta mindenféle csapatösszerázó feladatokat kaptunk, hogy jobban megismerjük a társainkat. Ezek nagyon izgalmasak és mindig elég viccesre sikerülnek. Ráadásul sikerült is már nagyjából összeszoknunk. Aztán egyszer előadást elemeztünk, ami szintén király volt, mert megtanultam ennek a módját. Számomra iszonyat jó RIM-esnek lenni, mert egy olyan közösségben vagyok, ahol oldott a légkör, mindenki saját maga lehet. Együtt lehetek sok velem azonos érdeklődési körű figurával. És persze közelebb tudok kerülni a színház világához.

Nyári L.

 
Nyári László:

Még mielőtt idejöttem volna, már akkor tudtam hogy ez nem csak egy átlagos foglalkozás lesz. Minden héten pénteken eltölt az az igaz érzés, amit egy RIM-es felszabadultságában érezhet. Csodásnak tartom azt a rengeteg embert, akivel hetente együtt vagyok. Mindig megtanítanak nekem újabb s újabb dolgokat. Felfedezhetek egyéniségeket, mert ettől színesebb a műhely és ettől változatosabb a foglalkozás. Szerintem a „Tanárainkról” sem kell sokat mondani. Legyen elég annyi, hogy úgy imádjuk őket, ahogy vannak. A jövőben meg hiszem, hogy egy családdá fogjuk magunkat kinőni. 🙂

Jáger L. K.

 
Jáger Lilla, másodéves diák:

Ez már nem egy csoport, ahova hetente egyszer eljárok, hanem egy család, akivel ha találkozom tulajdonképpen olyan, mintha hazamennék. Egy hatalmas család, ahol számíthatunk egymásra nem csak akkor ha összegyűlünk megtartani a szertartásunkat. Bővültünk, beavattuk az újoncokat és a másodévesek idén is hozzák a formájukat egy jó témával megspékelve.
 
 

Archiv: A 2015/2016-os évad