Platonov

RIM – Radnóti Ifjúsági Műhely

Mi az a RIM? Kik vagyunk mi?

rim_logo_honlap

A RIM a Radnóti Miklós Színház színházpedagógiai műhelye, melynek keretében  a drámapedagógiából hozott konvenciókkal és a színházi műfaj elemeinek felhasználásával dolgozunk. Általános iskolás-, gimnazista és egyetemista diákokkal és pedagógusaikkal hétről-hétre személyiségfejlesztő, képességfejlesztő, ismeretterjesztő feldatokon keresztül ismerkedünk egymással és a színházzal.
 
A színház ifjúsági műhelye jelenleg több mint ötven diákkal dolgozik hétről hétre. A programban résztvevő diákok drámás és színházzal kapcsolatos feladatok segítségével kovácsolódnak erős csapattá, majd egy saját színházi előadás létrehozásával és bemutatásával prezentálják önmagukat és kétéves munkájukat.
 
A RIM-be szeptember elejétől október közepéig lehet jelentkezni, évad közben sajnos nincs lehetőség csatlakozni a csoportokhoz. 

Rólunk mondták

Jelentkezési lap
Jelentkezés és bővebb információ: radnotimuhely@radnotiszinhaz.hu

Előadások

Utó-iratok (2017| )

Segítők: Gaborják Fanni, Széplaki Nóra

“Akarsz-e játszani mindent, mi élet?
Tizenegy, az egzisztenciális válság és a jelen idejű nosztalgia határán egyensúlyozó fiatal (a Radnóti Ifjúsági Műhely elsőéves egyetemista csoportja) egy év közös munka és borozás után közösen veszi fel a kesztyűt. Együtt a mélyére megyünk annak, ami az életünk kavargásában olyan nyers és szívdobogtató. Színpadra dolgozva megmutatjuk a nézőknek (és magunknak) a legféltettebb belső világunkat, az életünk olyan eseményeit, szereplőit, amikről utólag derült ki, mennyire fontosak, keserves tanulságokat, amikre akkor jöttünk rá, mikor már nem volt kinek elmondani. El nem küldött levelek, kimondatlan szavak, a tízig számolás után is túl sokáig visszatartott baszdmegek, fel nem tett kérdések, elharapott válaszok. UTÓ-IRATOK.

Egy interaktív, minden érzékszervre ható színházi előadás, ahová várjuk azokat, akik meg tudnának tölteni tartalommal egy elküldetlen levelet, azokat, akik túl mélyre temették el az emlékeket és szükségük van arra, hogy valaki felrázza őket és azokat, akik magukra ismernének valamelyik feladóban vagy címzettben – egyszóval: mindenkit. 
Ha elmondjuk a történetünket, az azt jelenti, hogy van történetünk – nemcsak lézengünk, de tartunk valahová. Ha megtanulunk nyomot hagyni magunk után, az nemcsak másoknak lesz hasznos vagy érdekes, de lesz egy ösvény, amire vissza tudunk tekinteni.” (Bálint Lili)

A RIM – Radnóti Ifjúsági Műhely első egyetemista csoportjának előadása, mely el nem küldött levelekből, a mi el nem küldött leveleinkből áll össze. Elmondjuk, amit eddig senkinek.

Résztvevők: Bálint Valentina Lilla, Eggendorfer Áron, Ghyczy András (hangja), Kátai Orsolya, Lehel Dorottya, Lux Hanna, Sarkadi Berta, Sándor Anna, Szanyó Vera

 

Önbiztosító (2017| )

Segítők: Figeczky Bence, Lakatos Dóra, Széplaki Nóra

A 2017-es Színházak Éjszakáján bemutatott Önbiztosító című előadásunk havi rendszerességgel megtekinthető a Radnóti Miklós Színház próbatermében, illetve iskolákban, osztálytermekben, közösségi terekben is szívesen játsszuk az önbizalomhiányt és a megfelelési kényszert fókuszba állító előadásunkat.

 

Kicsiny szekszualitásunk apró titkai (2016|2017)

rendezgette: Olasz Renátó, Figeczky Bence és Horváth János Antal

 

Keretek között (2015|2016)

Ezt csináljuk még…

Mi nekem a rim?

Tribol E.

 
Földes Anna, másodéves diák:

Hogy mit jelent nekem a RIM? Egy másik különleges univerzum, melynek én is tagja lettem egy szerencsés csillagállásnak köszönhetően. Magában rejt csodákat, meglepetéseket, barátságokat és reményt. Egy év alatt kaptam annyi megértést, elfogadást és szeretetet, mint az előtt soha. Minden, ami ehhez tartozik, örökre belopta magát a szívembe.

Tribol E.

 
Frank Luca, másodéves diák:

A RIM nekem egy külön kis sziget a város közepén, ahol érdeklődő és lelkes emberek vesznek körül. Azt hiszem ez a motivált légkör teszi színessé egy szürke nap szürkés délutánját és a ragadós kreativitás pedig a mindennapokat a következő foglalkozásig.

Nyugen V.

 
Kováts Laura, elballagott RIM-es diák:

Mit jelent nekem a RIM? Egy megfogalmazatlan érzés volt ott lenni hétről- hétre. Eleinte csak azért jelentkeztem, mert én magam is szerettem volna drámainstruktor lenni és mielőtt ezt a pályát választottam volna életem pályájának, meg szerettem volna ismerni. Úgyhogy jelentkeztem. Majd a második foglalkozás után már érdekes dolgokat kezdtem el tapasztalni magamon miközben drámajátékokat játszottunk. Az sérelmeit, fájdalmait elkezdte kimosni belőlem és így már el tudtam kezdeni más érzéseket is feldolgozni, olyanokat, amiket eddig elnyomtam magamban. Szóval a RIM számomra egy olyan hely, ahova, ha visszatérsz akkor lélektöltődet föl tudod tölteni, hogy az élet szürke hétköznapjaiba újult erővel, lelkesedéssel tudjál belevágni.

Besmart V.

 
Kreisz Dorka, másodéves diák:

Más szemével is látni a világot. Meghallgatni, figyelni, meghallgatva lenni. Érvelni és vitázni; közben rengeteget játszani és nevetni. Megismerni és találkozni. Találkozni emberekkel, helyzetekkel, érzésekkel; egy világgal. Őszintének lenni, tanulni és nőni; de egy ölelésre sem kell sokat várni. Na, nekem valami ilyesmi a színház, és ilyen a RIM.

 
Szalai Boglárka, másodéves diák:

Mikor először hallottam a RIM-ről, nem hittem, hogy egyszer majd én is a részese leszek, mert annyira távolinak és elérhetetlennek tűnt. Azt gondoltam, hogy nincs elég tehetségem, hogy ide tartozzak. Most pedig, hogy már a markomban tartom az élet ezen falat boldogságát, ami a legszürkébb péntekekbe is színt tud vinni, úgy érzem, sose tartoztam jobban egy közösséghez. A RIM megtanított, hogy dolgozzak csapatban, fogadjak el másokat és legfőképp magamat.

 
Szigetvári Zsófia, másodéves diák:

Csak mosolygok. A RIM-ben eltöltött órák elevenednek fel előttem. Már nem érzem azt a fojtogató magányt, a nyugodt, tétlen péntek délutánok eltűntek, és már elképzelni sem tudom, hogy bírtam ki eddig azt a csendet, ami rám nehezedett. Egy csodálatos év, mintha csak álmodtam volna az egészet, a tanévből nem emlékszem csak néhány mondatra, egy-két rossz jegyre, de a péntek délutánok… Akkor voltam a legőszintébb, ekkor éreztem magam szabadnak, és ezeket emlékeket idézem fel újra és újra. Most képes lennék írni akár egy ezer oldalas regényt, hogy mi minden éltem át ekkor, de azt hiszem ez a pár sor is megteszi.

Szurop Sz.

 

 
Lux Hanna, másodéves egyetemista:

Mikor először mentem foglalkozásra, még nem gondoltam, hogy az a maroknyi ember, akikkel akkor még ismeretlenként pislogtunk egymásra, pár hónappal később az életem fontos részét fogja alkotni. Pedig így történt. A RIM-ben minden héten azon vagyunk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, magunkhoz, és persze a színházhoz is. A programban benne van az előadáskészítés, a viccesebbnél viccesebb drámajátékok, a mély beszélgetések, a színházcsinálás megismerése, és még rengeteg minden, amit sehol máshol nem tudnánk megtapasztalni. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy én is részese lehetek ennek a csodának.