Platonov

RIM – Radnóti Ifjúsági Műhely

Mi az a RIM? Kik vagyunk mi?

rim_logo_honlap

A RIM, Radnóti Ifjúsági Műhely, a Színház színházpedagógiai műhelye, melynek keretein belül a drámapedagógiából hozott konvenciókkal és a színházi műfaj elemeinek felhasználásával dolgozunk.

Programunk jelentős része a fiatal, 10-25 év közötti korosztályt szólítja meg. A színház ifjúsági műhelye jelenleg több, mint ötven diákkal dolgozik hétről hétre. Célunk, hogy lehetőséget teremtsünk a fiataloknak arra, hogy megfogalmazhassák véleményüket, definiálhassák önmagukat, hogy beszélhessenek az őket foglalkoztató kérdésekről, problémákról, mindezt a színház eszközeivel, a színház nyelvén. A programban résztvevő diákok drámás és színházzal kapcsolatos feladatok segítségével kovácsolódnak erős csapattá, majd egy saját színházi előadás létrehozásával és bemutatásával zárják le kétéves munkájukat.

A RIM-be szeptember elejétől október közepéig lehet jelentkezni, évad közben sajnos nincs lehetőség csatlakozni a csoportokhoz.

Jelentkezési lap
Jelentkezés és bővebb információ: radnotimuhely@radnotiszinhaz.hu

 

Mi nekem a rim?

Ficzere Marci, másodéves diák:

„Nekem a RIM minden pozitív jelző, ami csak az ember eszébe juthat. Kétszer. Milliónyi impulzus, amit viszek magammal mindenhova. Az ember először feszeng és nem ért semmit, semmi sem akar a helyére kerülni… (Hiszen?) Külső szemlélőnek úgy tűnhet, mintha egy rakás fiatal csak úgy esztelen skandálna, rohangálna, meg egy csomó furcsaságot tenne. Aztán, mikor már benne vagy, olyan érzés lesz, mintha valaki a zsebedből előhúzna egy kaleidoszkópot, amiről rég megfeledkeztél, vagy nem is tudtad, hogy ott lapul. És amint felveszed, minden értelmet nyer. Ott akarsz lenni a sok furcsaság közepén, és soha többet nem akarsz megválni a kaleidoszkópodtól. Azt hiszem a RIM-nek köszönhetem nagy részben azt, amilyen most vagyok.”

 

Kerekes Bori, elsőéves gimnazista diák:

„Nekem a RIM segít felfedezni a körülöttem lévők lelkét, épp úgy, mint a sajátomat. Egy bolygó csak nekünk és a kreativitásunknak, ahol elfelejthetem a szürke hétköznapok valóságát. Mintha egy könyvet nyitnék ki, olvasnám három óráig, majd új erőre kapva a zsebembe csúsztatnám egy hétre.”


Forgács Bálint, elsőéves gimnazista diák:

„Ismered azt az eufórikus érzést, ami akkor önt el, miután láttál egy nagyon jó filmet vagy előadást? Ez számomra a RIM. A foglalkozások után ülni a villamoson és emészteni mindazt, amit aznap kaptam a társaságtól.”


Szászik Norward, elsőéves egyetemista diák:

„A RIM olyan, mint az édes süteményben a só… Nem gondolná először az ember, hogy szüksége van rá, mégis óriási a különbség.”

Erdélyi Zsófi, másodéves gimnazista diák:

„Egy meleg, biztonságot jelentő érzés, amely külső szemlélőnek felfoghatatlan. Ad, amennyit csak bír; elvesz, ha úgy érzi, terhet cipelsz. Teljes szívéből, tisztán szeret és valódi kíváncsisággal érdeklődik. Bemutat téged önmagadnak; rajong valódi énedért és meggyőz arról, hogy igenis van miért. Hát ilyen a RIM…”

 

Torma Bori, elsőéves egyetemista diák:

„A RIM egy párhuzamos univerzum. Egy olyan hely, ahol sose tudod, hogy igazán önmagad vagy-e, de akár igen, akár nem, érzed, hogy az úgy van jól. A RIM hetente kiszakít téged a világból, és nem csak, elfeledtet veled minden mást, de megmutatja, hogy sokkal, sokkal több értékes dolog van a Földön, mint azt gondolnánk. Néha megsimogatja a lelked, néha kicsit összerázza, s miután megtette, kiköp a világba, visszaenged, és tudod, hogy megérte. Mert több lettél általa. A RIM időutazás; néha visszarepít a múltba, és gyermekként gyurmázhatsz a jelennel, néha pedig megöregedsz a percekben, és a tudást azután képzeletbeli sétabotként tudod használni. A RIM egy alternatív otthon a léleknek, egy menedék, ahol tudod, hogy mindig a lehető legjobb helyen vagy.”