Bálint András estje
Radnóti

 


Irodalmi tanácsadó: Ferencz Győző
Munkatárs: Őri Rózsa

Rendező: DEÁK KRISZTINA

 

 

„A Radnóti Színház műsorán szereplő Radnóti nem ‘még egy’ ismeretterjesztő és interpretáló szándékkal szerkesztett szavaló- est, nem a versmondó magamutogató, gyönyörűséges produkciója, hanem az azonosulás és kirekesztettség személyes élményéből fakadó önvallomás.”

Földes Anna, Népszava | 2007.

„Valahányszor költői estet készítettem (Kosztolányi, Szép Ernő, Radnóti, Babits, Márai, Arany), mindig kicsit magamról is beszéltem. Most Radnóti költészetében azt keresem, ami az ő magyarságtudatáról, zsidóságáról és katolicizmusáról szól, és szeretnék beszélni a saját családomról, a gyökereimről. Az est folyamán Radnóti versek, naplórészletek, levelek, korabeli újságcikkek, törvények szövegei hangzanak el, de elmondok néhány saját történetet is. A közönség körbeül, egy térben vagyunk, együtt gondolkodunk.”

Bálint András

Radnóti Miklós. Meghalt 35 évesen.

Tragikusan fiatal és értelmetlen halálával egy nagy költő életműve szakadt meg. Járkálj csak halálraítélt!, Nem tudhatom, Sem emlék, sem varázslat, Hetedik ecloga, Töredék – a magyar líra meghatározó alkotásai.

Zsidó származását nem tagadva magyar költőnek tartotta magát. Radnótiról beszélni a zsidótörvények, a növekvő félelem fojtó légköre, az önvédelemnek csúfolt jogfosztások, az intézményesült gyűlöletkeltés nélkül nemigen lehet.

Bálint András értő és érzékeny előadásában versekből, levelekből, naplórészletekből, visszaemlékezésekből, hivatalos iratokból kirajzolódik előttünk Radnóti portréja és a történelemnek egy olyan korszaka, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.

„A jól szerkesztett estben a versek is otthon vannak, de elsősorban a szerző portréja látszik; mellette kortársak bukkannak fel, és mivel Bálint András a zsidóság-magyarság témájában saját példáiból is szemezget, még a jelen is képviseltetik. Újságcikkek, levelek – névvel és névtelenül -, naplók és versek mondják el, közvetlenül vagy éppen közvetve, hogy zsidóság tekintetében ki-ki csak önmagáról nyilvánítson véleményt. Olyat, amilyent akar – és tehesse ezt következmények nélkül.”

Csáki Judit, Magyar Narancs | 2007.