uvegfigurak

Törve nem…

November 2-án elindult az ÜVEGFIGURÁK próbaidőszaka a Radnótiban. Tennessee Williams a színészi jutalomjátékokat kínáló Üvegfigurákkal aratta első nagy színházi sikerét, az 1945-ös bemutató után elnyerte a New York-i Színikritikusok Körének díját. A darab alapján több filmadaptáció is született.

radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_003 radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_002
radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_017 radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_018

„Moziba járok, mert szeretem a kalandot. A kaland olyasvalami, amelyben a munkám során nemigen van részem, ezért aztán moziba járok. /…/ Az emberek inkább a mozgóképet bámulják, ahelyett, hogy saját maguk megmozdulnának. Mindenki a filmektől, a hősöktől várja, hogy történjen velük valami…” – magyarázza, kissé ingerülten, édesanyjának Tom Wingfield az Üvegfigurák című színdarabban keserű szavakkal “Hollywood szociálpszichológiai küldetését.”

radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_019 radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_005

A Williams drámákra jellemző az ambivalens és feloldhatatlan érzés, belőlük mindig kicseng, hogy az önáltató illúzióknak, az ábrándoknak, az öncsaló szerepjátszásnak, az élethazugságoknak –, amelyek nélkül, bármennyire illuzórikus és mulandó is az általuk nyújtott vigasz, nem lehet élni, s talán nem is érdemes élni.

Az első Tennessee Williams-nagyfilmet, az Üvegfigurákat (1950. Irvig Rapper) Tennessee Williams utálta, sőt gyűlölte a filmet, leginkább azért, mert számára elfogadhatatlanul optimista végkicsengést kapott a film. A korabeli cenzúra gondosan letompította vagy kiiktatta az uralkodó közfelfogást esetleg sértő deviáns mozzanatokat: a szexualitást, az erőszakot, a morbid és a szélsőségesen pesszimista hangulatokat.

radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_014 radnoti_uvegfigurak_olvaso_domolky_daniel_WEB_012

Tennessee Williams Üvegfigurákja itthon keveset játszott darab. Valló Péter rendező így nyilatkozik a drámáról:
“Mikor a darabot bemutatásra javasoltam, csak arra a számomra legfontosabb szempontra gondoltam, hogy ezt a történetet milyen jó lenne annyi év után újra elmesélni, itt Pesten. Mert olyan régen nem mesélte el senki. Pedig nagyon jó történet. Poros, portalan, én nem tudom. Csak azt, hogy érvényes. Különösen ott, ahol nyomorúság van. Kívül és belül. Ahol szegénység van és hiány. Nem a fülledt atmoszféra, nem a fojtogató délszaki klíma teszi naggyá Williams műveit, hanem a deprimáló társadalmi viszonyok közötti reménytelen és mégis felemelő küzdelem hiteles ábrázolása.”

Játsszák: Kováts Adél, Porogi Ádám, Lovas Rozi, Nagy Dániel Viktor
És született egy vadonatúj fordítás is, Barabás András munkája.

December 16-án mutatjuk be az előadást.

JEGYVÁSÁRLÁS

Fotók: Dömölky Dániel