TÉREY JÁNOS HALÁLÁRA

A Radnóti Színház társulata nem csak a különleges tehetségű költőt, az egyéni hangú drámaírót gyászolja. A Radnóti a barátját gyászolja. Premierjeinek, főpróbáinak állandó nézőjét, alkotótársunkat, ha lehet kicsit önzően fogalmazni: a háziszerzőnket.

Az Asztalizene, a Protokoll nagysikerű, legendás előadásainak írója sok-sok szállal kötődött hozzánk. (E sorok írója a Nemzeti Színházban is rendezte darabját és szinte évről évre dolgozott vele a Szépművészeti Múzeum Textúra előadásain.)

Kritikus, igényes, dicséretet nehezen osztó ember volt. De ezt a perfekcionizmust elsősorban magán kérte számon. Ezért van az, hogy aligha találhattunk nála mívesebben, meghökkentőbben és költőibben fogalmazó ismerőjét csodás anyanyelvünknek. Pokoli, hogy múltidőben kell fogalmaznom! Persze ezt majd megírják róla az irodalmárok, de a színházi emberből is kikívánkozik, ha már ilyen döbbenetes feladata van: megemlékezést írni 48 éves barátjáról és munkatársáról, akit hirtelen elveszített.

És vele együtt elvesztette a magyar színházművészet is egyik legkülönlegesebb alkotóját. Minden darabja szabálytalanságával, témájának szokatlanságával, hagyományosnak vagy bevettnek aligha nevezhető dramaturgiájával tűnt ki a jelenkori magyar drámairodalom mezőnyéből. Térey-t rendezni, játszani kihívás volt, embert próbáló feladat, de a végén mindig azt érezte az ember, hogy a magyar valóság legsűrűbb szövetével foglalkozott, hogy olyan alkotói folyamatban vehetett részt, amely elsősorban Térey szövegének köszönhetően valami igazán lényegeset és eredetit vizsgál meg anélkül, hogy ez az aktualitás egy kicsit is levonna a költészet, a szigorú formába rendezettség lenyűgöző értékeiből.

A Radnóti Színház mély gyászában osztozik a nagy költő családjával és mindazokkal, akik akár személyesen, akár a művein keresztül ismerték és szerették Térey Jánost.

Valló Péter

“Körön kívül vagyok, s körön belül.
Ezt én akartam így. Csak kóstolóként:
Nem megrögzötten, csak kísérletezve,
Csak próbaképpen kicsit egyedül.
A kőomlások és a vízmosások,
A hegyikerékpárok vájta árok,
És szeptember túlságos napsütése.
Viruljon négy irányban zöld özön,
És gyűljön össze minden, ami csak
Használható a halál ellenében.
A hegyre egyedül
Kapaszkodom föl. Semmilyen találka
Nincs megbeszélve mára senkivel.”

Térey János: Protokoll | részlet