Jól láthatóan lógok itt

Ezzel a Nádasdy kötet címmel fémjeleztük a Magvetővel közös könyvbemutató estünket a Radnótiban június 14-én. A több évtizedes múlttal rendelkező Magvető-esten a főszerepet mindig az írók kapják, akik most hatan beszélnek a szövegekről, felolvasnak. Az esemény házigazdái Bálint András és Szegő János. Ízelítő a remek írásokból:


“Észrevétlenül alkonyodott, a völgyekben már összegyűlt a sötétség, a szőlővel beültetett dombokra még rézsút sütött a nap. Az anyának okvetlenül vissza kellett térnie a másik Balaton-parti házba, mert magára hagyta a kőművest, aki a fürdőszobát újította fel. Ki kellett volna fizetni a férfit. Annyit mondott neki, hogy elmegy egy-két órára, de aztán jön vissza a gyerekekkel, és este elszámolnak.”

Részlet Tóth Krisztina Fehér farkas című könyvéből.


Részlet Nádasdy Ádám új kötetéből: Meggyulladt a gyújtózsinór

A buszon jöttem rá: ez szerelem.
Meg is kapaszkodtam. Rossz vége lesz.
Sunshine-nak nevezett. Nem csókolóztunk.
Lejjebb még annyit se. Tán éjszaka.
Pofára estem. Szeretetre vágyott.
Egy szelíd férfire. Hát, az vagyok.
Voltam szerelmes egyszer gimiben.
Csak sírtam rémülten három napig.
Hogy mi van itt. Hogy el van ez baszódva.
De tizennyolctól huszonnyolcig semmi.
Szerettem nőket, szépen, keveset.
Sosem gyulladt meg a gyújtózsinór.
Viszont igaz: kapaszkodni se kellett.
De hova mentem én az 5-ös busszal?

 

Részlet Závada Pál Hajó a ködben című regényéből:

“Azt még nem mondtam, hogy Ulla nagybátyja, Dietrich Krusen építészmérnök volt, és ő tervezte ezt a remek nyaralót is, ahol éppen vakációztunk. A részletekre már nem emlékszem, de még az is lehet, hogy ezért álmodta pont ide Prorát, ezt a grandiózus nyaralóvárost. Amely talán azért került végül is a Krusen-villa közelébe, mert Dietrich ezen a tengerparton mozgott a legotthonosabban, ezt ismerte, mint a tenyerét, aztán – színtiszta építésvágyból, csupa szerelemből?, a monumentális iránti csillapíthatatlan kívánkozásból? – eltökélte magát, és nekiállt, hogy tönkretegye ifjúkorának imádott természeti képződményét, az észak-rügeni tengerpartot, és oda álmodta, ott építtette föl Prorát.”

 

Pál Sándor Attila: Hagyományos ballada

Hagyomány és Emlékezet
elég ritkán ráznak kezet.
Két sértődött öregúr,
nem kell nekik semmi új.

Hagyomány és Emlékezet
egy dologban megegyezett:
„Ne ápolj minket, te gyerek,
Hiszen egyikünk sem beteg,
Élünk mi a magunk módján,
Ahogy lehet.”

 

Részlet Schein Gábor Megleszünk itt című regényéből.

“Kiefer csak állt, és nem hitt a szemének. Egy hatalmas ólomüveg ablak színes kazettáin a park hátsó része felől tört át nehéz sugarakban a fény. Sárga, kék, vörös, zöld kazetták. Csak itt-ott hiányzott néhány. Ennek az ólomablaknak nem lett volna szabad itt lennie. Nem volt itt semmi értelme, és mégis itt volt.”

 

“Sándor Iván esszéit úgy olvasom, akár egy palackposta üzenetét a feledés egyre nagyobb tengerében.” – írja Földényi F. László Sándor Iván esszéiről.