erzsike

Erzsikénk, öltöztetőnk…

Drága Erzsikém!

14 év, amennyit az öltöztetőm voltál!
Öltöztetőm? Több annál! Éjjel írtam ezt a pár sort, nézd el, kérlek, hogy csak ötletszerűen sorolok fel párat a sok jóból, amit megtettél értem, s amit köszönök Néked.
Hogy feladtad, hogy levetted, hogy kiraktad és eltetted. Hogy bekötötted, kioldottad, kicsomóztad, megoldottad, hogy úgy legyen, hogy jó legyen.
Kivágtad és bevarrtad, felhajtottad, leengedted, bevetted és kiengedted. Cipzáraztad, kipucoltad, kimostad és tisztítottad, felgőzölted, kivasaltad.
Felrohantál, hogy lehozzad, lerohantál, hogy felhozzad. Megvetted és elhoztad. Mindig tudtad, hova raktad. S ha mégsem? “Elveszett. De meglesz!” – kiáltottad. 14 év! Mikor történt, hogy egyszer csak megszerettél, barátommá hogyan lettél? Megszerettél? Elfogadtál! Olyannak, amilyen vagyok. Nem képesek erre, csak a nagyok.
Köszönöm, hogy toleráltál, s hogy sokszor nevettünk együtt, nagyot! Meghallgattál és Te is megosztottad velem a bajod. Tetted, mi már nem is dolgod. Megágyaztál, betakartál, sötétben motoszkáltál, hadd aludjak nagyot. Kávémért leszaladtál, vizet hoztál, bubisat, masszíroztad lábamat.
És soha el nem felejtetted a Jézuskát, a szüli- és nevenapomat.
14 év, hogy is történt, anyám helyett anyám lettél. Így én önző gyereked vagyok, csak magamra gondolok, hiányozni fogsz hát nagyon.

Ezt a levelet 12 éve írtam Erzsike nyugdíjba vonulása alkalmából, aminek gyakorlatban fricskát mutattak az azután is aktívan eltöltött évei. Igazi színházi emberként nem tudott nélkülünk élni, töretlen lendülettel maradt állandó és nélkülözhetetlen kisegítőként a társulat része és erősítette a láthatatlan részt, az „akik nélkül nem megy” csapatát.
Humorral és megkérdőjelezhetetlen bizalommal győzte le a legalattomosabb betegséget is. Élete utolsó szakaszában egyre spirituálisabban élt és gondolkodott. Most, 86 évesen, úgy döntött, hogy szép csendesen a mennyei társulathoz szerződik.
Látom, ahogy épp felhúzza Koós Olga zippzárját, összekacagnak, és Erzsike, ahogy ilyenkor szokta, kicsit megrázza fejét, és fülében megcsillan az a kis lila ametiszt fülbevaló, amit annyira szeretett.
Isten áldjon Erzsikénk!
Köszönjük, hogy szolgáltál minket annyi éven át. Szívünkben őrzünk.

A Radnóti Színház társulata és Adél