Zóna, avagy kockacukorból egy elrajzolt szívbe

Az első 2 év lesz nagyon nehéz, aztán már hátradőlhetsz.” – mondta nekem két évvel ezelőtt egy, a színházvezetésben már jártas kollégám. Igaza volt, és most már érdemes vissza is nézni. Eltelt 2 évad, a Radnóti hasonlít az elképzeléseimhez, a megálmodott színházhoz, inspirálnak az eredmények, jó dolog színházat vezetni. De hogy hátradőlhetek-e most, amikor egy kemény évad elé nézünk? A szomszédban zajló építkezés idejére a színpadunk kisebb lesz, számos darabunkat vendéghelyen játsszuk, és az új bemutatóinkból hármat erre a szűkített színpadra kell megálmodnunk. 
Elhagyjuk a komfortzónánkat, kockacukornyi színházunkat, de nem költözünk, csak „tájolunk” Budapesten és vidéken is. Folyamatosan mozgásban leszünk, és elmozdulásunkkal körberajzolunk egy zónát Budapesten, amelynek a pontjait a Radnóti szellemisége is összeköti. Ezt a túlméretezett, kicsit aránytalan szívzónát jelöljük ki Radnóti zónának. Tudom, hogy van, akinek ez a „csillagtúra” kényelmetlen lesz, van, akinek kaland, én úgy fogom fel, hogy ez lehetőség arra, hogy kipróbáljuk magunkat más terekben, új közegben, ez egy izgalmas kihívás lesz és nem túlélőtúra. Nem vagyunk egyformák. Van, aki az állandóság híve, van, aki kockáztat, és van, aki kíváncsi, ez érvényes a társulatra és a közönségünkre is. 
Kedves Közönség, senki ne féljen elhagyni a komfortzónáját, mindenki üljön fel a képzeletbeli zónázóra, dőljön hátra, és jöjjön velünk hat helyszínünk mindegyikére!

Kováts Adél